Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

A magyar ferences provincia kialakulása

,136 így a XVIII. századnak, a Kósa Jenők és Blahó Vincék korának újra ébredt történeti érdeklődése már csak késői és bizonytalan eredetű hagyományokat talált, melyekben több volt a költészet, mint a valóság. Természetes, hogy ilyen zavaros forrásokból nem buzoghatott elő az igazság kristálytiszta patakja. A pozitív adatok hiányát sokan önkényes föltevésekkel és legendás kiszínezésekkel igyekeztek pótolni. Jellemző pl., hogy a magyar monaszteriologia érdemes megalapítója, a tudós Fuxhofíer Damián nem kevesebb, mint négy betelepítésről beszél, melyek közül kettőt a szent alapító életére, 1212-re és 1218-ra tesz.

1) De nem sokkal jobban állunk a külföldi forrásokkal sem. Ezekben is csak elvétve találunk egy-egy használható adatot. Ennek oka a megfelelő érdeklődés hiányában rejlik. Mióta ugyanis a poverello jobb hazába költözött, a rendi történeti köztudat elsősorban a személyével kapcsolatos legendák aranyszálainak szövögetésében élte ki magát. Ami érdeklődése ezen felül még maradt, azt teljes mértékben lekötötte az egyetemes franciskánizmus legéletbevágóbb kérdése: az enyhébb és szigorúbb irányzat százados csatázása, mely a szubtilis theologiai és erkölcstani problémák egész tömegét vetette felszínre és állította a nagy szenvedéllyel folytatott viták középpontjába. Egyes provinciák még oly fontos eseményeinek nyilvántartására tehát nem igen kínálkozott mód. Ha hébe-hóba mégis szóba kerültek, az rendszerint nem önmagukért, hanem valamely általá*) A különböző hagyományokat részletesen ismerteti Eszterle J. P. „Mikor jöttek a ferencesek Magyarországba és hol épült első kolostoruk?" c. nagy szorgalommal készült dolgozatában. Esztergom, é. n. 6. s kk. 11.