Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

9 Még külsőségekben is hajszálnyi pontossággal tartja magát az evangéliumi példához. így halála előtt az utolsó vacsora emlékére apró kenyérdarabkákat osztogat társainak s a halni készülő Üdvözítő példájára imádkozik érettük.

1) Joggal mondja tehát róla a legenda, hogy életének minden mívelkedetében hasonlatos volt az áldott Krisztushoz.

2) De ez az aggályosságig menő odatapadás az evangélium betűjéhez csak halvány vetülete, sóhajtásszerű gyönge visszhangja annak az izzó szeretetnek, mely a szent lelkében Krisztus iránt lakozik. Nincs nyelv, mely méltóan kifejezhetné, és nincs toll, mely érdeme szerint magasztalhatná ezt a vulkánikus szeretetet, melyet az évek múlása és a szenvedések növő árja nemhogy csökkentene, ellenkezőleg még izzóbbá forral. Ennek a szeretetnek sem intenzitásban, sem extenzitásban nincsen határa. Az Üdvözítő istenségére épúgy kiterjed, mint emberségének különböző mozzanataira.

3) De mégis mintha egyes vonatkozásokban tudatosabb és bensőségesebb volna. Mintha Krisztus túláradó szeretetének egyes megnyilvánulásaira élénkebben reagálna. Főleg ' a megtestesülés titka, az Oltáriszentség és a kínszenvedés problémája azok a motívumok, melyek minden másnál gyakrabban és behatóbban foglalkoztatják. Szent Ferenc mondhatatlan szeretettel és bensőséggel csügg a megtestesülés titkán. De hogy is ne! Hiszen a megtestesülés hozta le körünkbe az áldott 2 Cel. 332. i. Spec. perf. c. 88. 2) Fioretti c. 1. 3) Schlund E. : Die religiöse Gedankenwelt des hl. Franziskus. Zeitschrift f. Ascetik und Mystik. 1926. 307. 1.