Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc harmadrendjének alapítása

,107 történő átértékelések forró légköréből, mely már-már a teljes kaoszbajutás veszedelmével fenyegeti nemcsak a franciskánus irodalmat, hanem általában az egész középkori történelem felfogását és megitélését. A széles mederben indult vitát fokonként sikerül a forráskritika biztosabb és konkrétebb fogódzó pontokat kináló talajára terelniök. Másik nagy sikerük, hogy a nagyterjedelmű forrásanyag lelkiismeretes átbúvárolásával és gondos mérlegrevetésével szilárd alapokat vetnek az eddig inkább hagyományos, mint tudományosan bebizonyított állításoknak s ezzel lényegesen előmozdítják a franciskánus kérdés egészéről kialakult kép határozottabb körvonalúvá, markánsabbá formálódását. Ez a helyesbítő, tévedéseket kiigazító és túlzásokat nyesegető munka lassanként megint túlsúlyra juttatja és egyben a tudomány késégbevonhatatlan hitelű érveivel támasztja alá azt a századok hagyományától megszentelt felfogást, mely a harmadrendben szent Ferenc önálló és időrendben a másik kettő után következő alapítását látja. Ma már alig van komoly kutató, aki lényegesen más véleményen volna. Legfeljebb a részletek megítélésében vannak még kisebb-nagyobb eltérések. Jellemző, hogy maga Sabatier is sokat engedett már eredeti álláspontja merevségéből és erősen közeledett ellenlábasai mérsékelt felfogásához. Valóban, a rendelkezésünkre álló források higgadt tanulmányozása semmi kétséget nem hagy aziránt, hogy a harmadrend önálló és öncélú alapítása szent Ferencnek s nem az eredetileg más irányban indult és utólag erőszakkal eltérített fejlődés csökevénye. A legendák szinte kivétel nélkül