Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

8 extatikus örömeit élvezi, vagy a földi nyomorúság és betegség keserves kínjait szenvedi. Ő nem ismer más életcélt, mint az Ür akaratának feltétlen követését, akár jót, akár rosszat tartogat számára. Hiszen ő csak szemernyi féreg a végtelen nagyságú Úr előtt; örülnie kell tehát, ha mindjárt megpróbáltatások formájában is rája tekint. Ez okból megbocsáthatatlan bűnnek tartaná, ha csak átfutó gondolat formájában is mást akarna, mint amit az Úr akar, vagy csak egy porszemnyit is magának tulajdonítana a jóból, amit általa kegyeskedik művelni az Úr. Elve: „Boldog az a szolga, aki nem büszkélkedik jobban a jó miatt, amit ő általa mond és tesz az Úr, mint amit más által mond és tesz. És viszont bűnös az az ember, aki inkább magának tartja felebarátja dicsőségét is, semhogy a magáét is felajánlaná Urának, Istenének".

1) De ez a tökéletes Istenbe-temetkezés gsak az / általános életirányt jelöli nála, melyet Krisztus követésének szenvedélyes vágya tölt ki konkrét tartalommal és ruház föl hamisítatlan franciskánus jelleggel. Mert Szent Ferenc szemében az istenes élet egyértelmű a krisztusi élet hű utánamásolásával úgy, ahogyan az evangéliumokból és Krisztus hűséges követőinek és barátainak, a szent apostoloknak példájából elénk bontakozik. Attól a perctől kezdve, hogy szakít a világgal, nem ismer más célt, mint hogy egész életét és minden parányi megnyilatkozását az evangéliumi eszményhez igazítsa. „Egész lényét egyetlen érzés tölti el: a Krisztus követése. Mint valami templomi dallam folyton változó, folyton felújuló motívuma, minden cselekedete ezt fejezi ki." *) Opuscula sancti P. Francisci Assisiensis. Quarracchi, 1904. 17. 1.