Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc harmadrendjének alapítása

,105 szervezéséi tervezte, mely minden megkülönböztetés nélkül magába fogadott volna férfiakat és nőket, egyháziakat és világiakat, szóval mindenkit, aki az általa célul kitűzött evangéliumi eszmény megvalósításában nyomdokaiba óhajtott lépni és csak jóval később törődött bele a hivatalos egyház nyomására, egységesnek szánt műve három részre tagozásába. . . Sabatier beállítása szerint tehát a Ferenc-rend kezdő története nem egyéb, mint a rendalapító magasan szárnyaló idealizmusa és az egyház kíméletet nem ismerő realizmusa között támadt fájdalmas konfliktusok hosszú sorozata, mely utoljára az eredeti eszmény hétköznapivá fakulását és a poverello merész kezdeményezésének a hagyományos szerzetalapítás kitaposott ösvényére terelését eredményezi. A minden ember befogadására szánt ordo de poenitentia külső nyomásra kivetkőzik eredeti jellegéből; az első és második rend régi értelemben vett szerzetté alakul át és csak az u. n. harmadrend ápolja tovább a szent patriarcha torzóvá csonkított nagy gondolatát. Sabatier felfogása élénk visszhangot ver és nagy tetszésre talál a franciskánus kérdés tanulmányozói egy részének körében. Tekintélyét és vonzó erejét csak növeli az a körülmény, hogy Mandonnet Péter domonkosrendű atya és a svájci freiburgi egyetem tanára egy kétségkívül nagy szorgalommal és elismerésreméltó elmeéllel készített dolgozatban azon melegében siet megadni hozzá a szélesebb tudományos alapvetést.

1 Mivel ugyanakkor mások x) Les origmes de l'ordo de poenilentia. Compte rendu du IV-e Congrés scientifique international des Catholiques tenu á Fribourg, 1897. 5-e section : Sciences historiques. Fribourg, 1898. 183. s kk. 11.