Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,97 Ebből a fölismerésből fakadt 111. Ince pápának egyik legzseniálisabb gondolata: a szegénységgel fegyve­rezni le a szegénység fanatikusait. A visszatérni óhajtó eretnek csapatoknak bölcsen megengedte, hogy az egyház kebelén belül is háborítlanul követhessék eszményeiket s főleg, hogy az evangéliumi szegény­séget továbbra is megtarthassák életük zsinórmérté­kéül. Ezzel a messzetekintő politikával nemcsak azt érte el, hogy sok eretnek ismét megbékélt az egyház­zal, hanem azt is, hogy a támadások legbővebben buzgó forrása elapadt, mert a megbékélt eretnekek példája kézzelfoghatóan megmutatta a világnak, hogy az egyházhoz való hű ragaszkodás és a szent szegénységért való lelkes hevülés nem egymást kire­kesztő ellentétek többé. A kitörésig érett szociális forradalom veszedelme elhárult s megnyilt a pálya a koldulórendek számára, hogy a megjuhászodott for­radalmi erőket a középkori keresztény társadalom páratlanul álló aranykorának elővarázsolására hasz­nosítsák. Szent Domonkos közvetlen közelből szemlélte s jórészben átélte ezt a szenvedélyes forrongást. Térítő buzgalma nagyon korán a legjobban aláaknázott és legvulkanikusabb talajra, Languedocba vezérelte s mindjárt kezdetben fölismertette vele, milyen nagy jelentősége van a tökéletességükben páváskodó eret­nekek elleni küzdelemben a teljes lemondásnak és a következetesen keresztülvitt aszkézisnek. A vándor­apostolság gondolata neg amúgy is benne rejlett vál­lalt munkája természetében. Később szerzett tapasz­talatai még jobban megerősítették őt eredeti célkitű­zéseiben és lassanként megérlelték benne egy új tí­pusú rend alapításának gondolatát. Mintául ott állott 7

Next

/
Thumbnails
Contents