A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

IX. A názáreti ház

reim, a mi tépeti országunkat, a mi hazánkat, a Regnum Marianumot is. Jézus, a Király országlása ma nagyon ránehezedett a föld országaira. A föld országai kényszerítették erre, mert életükkel szemhe kiáltották Neki: „Nem akarjuk, hogy Te uralkodjál felettünk!..." Ennek az elfordulásnak, vagy szembehelyezkedésnek szükségszerű következménye volna a pusztulás, mert: „a nép és ország, amely nem szolgál Neki, elpusztul és pusztasággá lesz!..." , Jézus, a Király, azonban most is irgalmas, amidőn kezébe veszi a „vasvesszőt" és szörnyűségesen lesújt, hogy „az Ö vesszeje és botja visszaterelje őket..." De ki az a vak magyar, aki nem látja, nem élvezi, hogy a Király, aki vasvesszővel uralja az országokat, irgalmas, kegyes kézzel óvja, védi a mi országunkat? ... Ki nem látja a Király csodáját abban, hogy vagyunk? s még inkább abban, hogy gyarapodunk? ... Jézus, a Király, e rajtunk gyakorolt nagy csodáját nehéz volna érdemünknek tulajdonítani. Igaz, — mondjuk kellő alázatossággal — ez ország, bár sok a hibája, bűne, hivatalosan,- intézményesen nem vétett Jézus, a Király törvényei ellen. — Mégsem saját, vagy népe érdemeiért tartja fenn kegyesen és csodásan az Ür... Talán, talán e csodák alapja és oka, hogy hazánk, országunk a Királynő országa: Regnum Marianum. A Királynő jogara pedig nem vasvessző, hanem anyai szeretet... Jézus, a Király, Anyja, Mária kormányzására hagyta Hazánkat... Ó, csodás nép! Vájjon meddig, meddig védenek, oltalmaznak téged Isten csodái?! Nem közeledik-e az ítéletidő, amelyet így vezet be majd a Király szava: — Ó; hitetlen nemzedék! meddig" leszek nálatok? meddig tűrlek titeket?! (Márk. 9, 18.) Testvéreim! Az ítéletidő fergetegként közeledik! Ki véd, ki oltalmaz meg bennünket és országunkat a közeledő harag elől? — Mi, egyedül mi magunk!! Halljátok csodák népe, magyar nép! Amíg mi hűséges alattvalói leszünk a Királynak, és a Magyarok Királynéjának, addig a Felségek csodásan megvédenek bennünket... 73