A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

VI. Az Előhírnök születési helye.

méltó, hogy Annak saruszíját megoldja! ... íme, az Isten Báránya!... íme, a Krisztusra ujjalmutató! És milyen alázatos! A Lélek s az Atyaisten hangos tanúságtétele mellett Jézust ő vezeti be a nyilvános életbe. Hogy örvend Krisztus növekedésének! Hozzá irányít mindenkit, „mert Neki növekednie kell, nekem pedig kicsinyülnöm." íme, a Praecursor Domini! — az Ür előhírnöke. íme, a hitvány kéjencségnek és esztelen asszonyi bőszszúállásnak véres áldozata! Testvéreim! Ennek a nagy embernek, az asszonyok szülötte legnagyobbjának, ennek a hit bátor hirdetőjének, ennek a drámai erejű vértanúnak a születési szobáját, (azaz ősi építkezési mód szerint-barlangját) állítja szemeink elé e most felszentelt Szentély. Emlékezzetek e helyen Reá... Hah, ritka hely, ahol a régi hangok, a bibliai szavak, annyi változata zsongna egyszerre, mint éppen itt, Keresztelő Szent János szentélyében: Ave Maria ... Magnificat... Benedictus ... Vox daman tis-in deserto, — a pusztában kiáltó szó: Készítsétek az Úr útját... A Krisztusra eszmélő döbbenetes jánosi kiáltás: Ecce Agnus Dei... A Jordánnál a folyó csobogásába belevegyült égi kiáltás: „Ez az én szerelmes Fiam ..." A mennydörgésszerűén ható prédikátor kiáltásai: Viperák fajzati!... A heródesi kéjelgést tiltó parancs; „non tibi licet — nem szabad testvéred feleségét bírnod!" Hát ama Szt. János születési helyét jelző márvány csillag.