A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

III. A Golgotai Kápolna.

félhomályos estéjén-éjjelén hány nép és nemzet dúlt lelkű fia és üldözött leánya hallott vigasztaló és bátorító anyai szavakat, lelki villanásokat, míg ez oltár előtt e kopott köveken térdelt!?... Évszázadok millió keserveinek hány üldözöttje futott a világ minden tájáról e kövekhez kétségbeesve, s távozott tőlük megmentve!... Ó ti mindnyájan, akik jártatok a Golgotán, — jertek és tanúskodjatok e szent, kopott, tört kövek kegyelemteljességéről! .." . És Testvéreim! Ó,- mekkora kegy és szerencse! E kövek, e kopott kövek, ezernyi égi kegy tanúi íme itt vannak ... összeróva immár felkent oltárrá és biztatón körülvéve őt — kínálva magukat embertérdnek, könnynek, csóknak..." A Golgotai Kápolna gyóntatóhelyisége. v 20