A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

XIV. Szt József műhelye.

XIII. Szent József műhelye. A munka szentélyeinek lelki világa. Szt. József műhelyének fehér márványoltára épen maradt meg a látogatás szentélyében, amíg azonban felállíthattuk, költséges munkálatokat kellett végeztetnünk. A barlangszerűsítés, a padlózás természetes kövekkel nem éppen kis dolog. Arra törekedtünk, hogy terméskövekből alakuljon ki a környezet s így a názáreti műhely barlangjellegét minél jobban szemléltesse. Názáretben ma is láthatók olyan lakások és asztalosműhelyek, legalább Is a régiek, ahol a belső' rész igazi barlang. Az emberek jó időben kinn a szabadban dolgoztak, csak rossz időben vonultak be a barlang-műhelybe, ahol egyébként a deszkákat stb. tartották. Ilyenképpen dolgozgatott Názáretben Jézus, az isteni Munkás, az ácssegéd is. A mai ember nem is érti meg ezt a 30 évi elrejtettséget és szinte szeretné együttkiáltani az Úr Jézus rokonaival: — Ha ezeket cselekszed, mutasd meg magadat a világnak! (Jn. 7, 4.) Csakugyan ez a világ elve: tűnj' fel, vondd magadra az emberek figyelmét, hogy mindenki dicsérjen és magasztaljon. Ez a feltűnési vágy fűtötte Jézus atyjafiait. Róluk jegyzi meg Szt. János, hogy „még atyjafiai sem hittek ö benne" (7, 5.), vagyis szerettek volna Krisztusnak mint Messiásnak dicsőségében fürödni és valószínűleg ennek a hírnévnek anyagi előnyeit is élvezni. Az alacsony barlang és általában a többi barlangszentélyek is a legékesebben hirdetik, hogy az isteni Üdvözítő mindenekelőtt az alázatos egyszerűségre és a lenézett munka szeretetére akarta megtanítani a gőgös és feíebarátjaikat semmibevevő embereket. Hiszen semmi sem olyan nehéz, mint kevélységünket legyőznünk, mert nagyravágyásunk szinte leleményesen csap be bennünket, amikor szereplésről és az emberek dicséretéről van szó. 92 r , ' " ' *