A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

XII. Az ostrom és következményei (1944—1945)

még külön kisegítő papokat is kellett hívnunk, hogy a tömegesen jelentkező gyónók -minél előbb részesülhessenek az újjászületés szentségében. Vezetésünk alatt több könyörgő menet indult az év folyamán Magyar Szentföldről Máriaremetére, Budakeszire, a Fogolykiváltó Boldogasszony kegyképéhez, és Solymárra, a Segítő Szűzanyához. Veszteségeink. Nem csekélyek, mert a háború tönkretette az építéshez szükséges faanyagunkat és egyéb fölszerelésünket is. A kár azért is nagy, mert egyelőre nem is pótolható. Hiszen több vagonról van szó! , Testvéreink hónapokig dolgoztak, hogy úgyahogy rendet teremtsenek. Árvaházunk is nagyon megérezte az ostromot, és meglehetős sokba került rendbehozatala. A Szentföldi Múzeum egynegyed része tönkrement. Hosszú és aprólékos munka után tudtuk annyira rendezni, hogy megnyithassuk. Több drága dombormű megsemmisült, és az összegyűjtött értékes anyagok egy része vagy elkallódott vagy használhatatlan. A megmaradt régiségeken is észrevehetők a háború, nyomai. A sekrestye egyházi ruháiból is hiányzik. A zárda maga is kivette részét a bajókból. Fájón érintett bennünket lelkes és tehetséges mérnökünknek, Molnár Farkasnak váratlan távozása. Az egyik támadás áldozata lett. Katolikus lelkét a Szentföldi Nagycsalád imáiba ajánljuk. Szerencse, hogy a terveket nagy vonásokban elkészítette. így utódja, dr. ing. Szendrői Jenő építészmérnök beleélheti magát elgondolásainkba. Nagy apostolunk, a Szentföld csak nehezen jelenhetett meg július végén. Annál nagyobb lelkesedéssel fogadta hűséges táborunk. Megható leveleket írtak, hogy végre-valahára olvashatják az ő kedves lapjukat. Ha véletlenül valaki nem kapta kézhez, könyörgött, hogy csak küldjük, mert alig várja érkezését. L. , . -