A Magyar szentföld tíz éve 1936-1946 (Budapest 1947)

XII. Az ostrom és következményei (1944—1945)

XIII. Az ostrom és következményei (1944-1945.) ' ' ' . x > A szomorú karácsony (1944.). December második felében már alig halad a munka. A légitámadások mindent megzavarnak. A közlekedés bizonytalan. Állandóan szólnak az ágyúk. Mindenki nyugtalan. A nyilasok menekülésre-erőszakolják az embereket. Híveink ezer kérdéssel ostromolnak bennünket: Mit tegyünk? — Mi maradunk. Nem azért fáradtunk a Magyar Szentiöldért, hogy most gyáván elhagyjuk. Senki se mozduljon helyéről í December 24-én esje 6 órakor mondotta a szentföldi •nztos az éjféli misét a Betlehemi Barlangban. Tudtuk, hogy közel a felszabadulás órája, mert egyre közelebbről hangzottak a'lövések a szentmise és a szentbeszéd alatt. Később értesültünk, hogy az orosz csapatok már Lipótmezőnél járnak. A Széher-utca felől ereszkednek le. Karácsony ünnepén még nyugodtan elvégezhettük a szentmiséket, de hívek gyéren mutatkoztak. Délután 3 órakor egyszerre óriási puskaropogás zavarta meg az atyák papi zsolözsmáját. — Megérkeztek az oroszok előőrsei! Már parkunkban vannak, — jelentette Kamill íestvér. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy eléjük megyünk. A sekrestye ajtajában találkoztunk velük. Megnyugtattak bennünket, hogy ne féljünk, sőt azt is azonnal hangoztatták, hogy az istentiszteleteket végezhetjük továbbra is. y Mivel, azonban nem tanácsos most bárkinek kimozdulnia az épületből, ajánlották, vonuljunk le a légvédelmi pincébe. Úgy 12 órán át ugyanis a Magyar Szentföldről lőttek Pesthidegkút és a Guger-hegy felé. Éjfél után kezdtek távolabbról hallatszani a lövésék, mert a harc a hűvösvölgyi végállomás felé tolódott. 79