Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
4. Fábián Ernő háborús hétköznapjai
• SZILÁGYI Mária /NÉMETH Ferenc • gyomrommal teljesen rendbe jöttem. Betegvizit, utána már két tojást eszem, és nagyszerűen ízlett. 10 óra felé parancsot kapok, menjek előre, ahová a Regimentskommandó is jönni fog. (...) Arövidebb, de annál veszélyesebb úton megyek, nagyon féltem, hogy a muszkák meglőhetnek, de szerencsésen helyre értem. Közben Kohnt is meglátogattam. Csakhamar parancs jő, visszajönni a régi helyre, amit örömest megteszek. 2 órára vissza is érünk. Ebéd. Levél édes Angyalkámnak, majd egy keveset lepihenek, máskülönben nagyon unalmas volna az élet, de sohasem tudhatni, mit hoz az éjszaka. Csak nem fognak a muszkák még tovább is előrehaladni, de a várva várt és nagyon ígért segítség folyton késik, nem tudom, mit gondolnak a felsőbb hadvezetőségnél, hiszen már egész Bukovinát elvesztettük, még a Kárpátokat is oda akarják adni. Legfőbb ideje volna már békét kötni. Lefekszem 1/2 5-kor délután, és oly mélységes álom fog el, hogy csak 1/2 7-kor ébredek fel. Epedve lesem a postát édes jó Szívecskémtől, de sajnos, a sors oly mostoha, nem kapok ma megint semmit. Úgy látszik, édes Angyalkám csak minden második nap ír, no ezt is el kell hogy tűrjem. Vacsora után hamar lefekszem. Nagyon szomorú amúgy is az idő, esik ismét. Július 4. Kedd. 6 órára még húsz kocsi jő, és szakadatlanul hordanak sebesülteket befelé. Tegnapi nagy áldozatunk mindhiába való volt, a jobbszárnyunkat ismét benyomták. Már a jó isten szabadítana meg bennünket az áldatlan csapattól, ez valami borzasztó, hogy micsoda nyomorult csapatok ezek. Ezek miatt kell a drága véren, áldozatok által szerzett területnyereséget feladni. Borzasztó. Sebesültek meg csak folyton özönlenek, de mind el tudom szállítani őket, mert kocsi elegendő van rendelkezésünkre. Délig ezekkel rendben is vagyunk. Elég sok a halottunk is. Két zászlóaljnál a veszteség: három halott tiszt, tizenegy sebesült tiszt és kétszáznyolcvan sebesült legénység. Hogy a másik három zászlóaljnál sem lehet kevesebb a sebesült, ez érthető. Jól nézünk ki, az egész ezred eléggé megcsappant. A délután elég nyugalommal telik. Alszom már egy keveset harminchat óra szakadatlan munka után. Két levelet kapok édes jó Szívecskémtől és egy lapot Dénestől. Hamar megírok egy lapot édes Angyalkámnak, levelet nem tudok még írni, ahhoz nincs idő, sem alkalmatosság. Kint vagyunk a szabadban. Sátor alatt töltöm a napot és éjjelt, elég kellemes, csak ne hűltem volna meg. Sátortáborban a hadosztály C 92 >
