Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
4. Fábián Ernő háborús hétköznapjai
• SZILAGYI Mária /NEMETH Ferenc • Augusztus 19. Csütörtök. 5-kor felkeltenek, hogy hoztak egy sebesültet, haslövéssel. Egy jóravaló Zugsführer63, kit dumdum golyó ért, künn vannak belei. Morfium injekció. Maródivizit, tizenkét beteg. Sok a beteg a civilek között, borzasztó nyomorúságos nép. Kopírozás, levélírás édes Szívemnek, de megvárom a délutánt, hátha már megtudom, hogy hová küldhetem a levelet. Közben a Zugsf. rosszabbul lesz. 1/211-kor újból mo.64 00.2, mire csakhamar jobblétre szenderül. Szegény, hogy sóhajtott a családja után. Levelemet befejezve, itt az ebéd ideje. Nagyon sóher a kosztunk néhány nap óta, és ha így megy tovább, a végére járok gyomrom türelmességének. Aranyeret úgyis szereztem már a hadjáratban, ha nem aranyérmet. Az ebéd: egy rossz leves, nyelv burgonyával és vöröshagymamártással. Ebéd után három felvétel, melyek elég jól sikerültek, azt hiszem, az egyik mesés felvétel lesz. Házigazdám családját is levettem. Megyek most kirándulásra keresni szép helyet. Délutánom nagy része sétálással és beteglátogatással telt el. Nagy számban összegyülekezett a falu népe, mindannyian le akarnak fotografálva lenni, mintha csak gyártanám a filmeket, de honnan vegyem; még ha volna sok lemezem és kopírpapírom, nagyon szívesen, és még ha valami tisztességes pofájuk volna. 4 óra felé kapom Édesem lapját, melyben közli, hogy Csernyére megy át. Oh, bár csak oda menne és nem Resicára, félek azonban, hogy az utóbbit fogja forszírozni, de miért is ne, a falu helyett Resica mégiscsak sokkal szebb és több szórakozást nyújt. Remélem, Édesem csak megérzi, hogy édesanyám kedvébe járjon, és minél inkább megszerettesse magát, hogy jövendő boldogságunk minél teljesebb legyen. Úgy örvendenék, ha minden úgy válna valóra, mint az én gondolom, és a resicai útból, nem lenne semmi. Oly nyugodt volnék, ha tudom, hogy édes Szívem így veszély nélkül van, és nincs mindenféle támadásnak kitéve. Vacsora: velő tojással. Kaptam száz cigarettát, harminc darab szivart. Most van megint füstölnivalóm elegendő, remélem, eltart vagy tíz-tizekét napig. Két nap óta, hála istennek, nyugalom van. 8 óra, és már nyugovóra térek. Hátha Édesem már Resicán van. Vi 9-kor öt srapnel közelünkben. Augusztus 27. Péntek. 5-kor ébredem, mikor is Johann jelenti, hogy valószínűleg meg fogjuk támadni az oroszokat. Nagy kétséggel fogadom, hiszen nem vagyunk olyan erősek, és tüzérség sem áll rendelkezésünkre elegendő. Nem sokat törődöm velük és mégis, mikor 8 óra felé ki akarok menni a lövészárokba, tüzérségünk borzasztó módon kezd lövöldözni. Úgyhogy utamat félbeszakítom, és nem megyek betegvizitet tartani, kész veszedelem volna oda mennem. A tüzérség !4 8-tól 1/210-ig dolgozik, mindamellett nyugodtan vágom ki a filmből édes Angyalkámat és önmagamat, hogy szép képeket csináljak, amik mesésen is sikerültek. Örvendek nagyon nekik, különösen annak a szépnek, olyan mintha tényleg levelezőlap volna. Közbe ismét jő egy ember, kit az orosz 18-as gránát eltemetett, majd egy káplár eltört alkarral. Átkötözve továbbszállítom őket. Emiatt minden 63 Szakaszvezető 64 Morfium í 86 >
