Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
4. Fábián Ernő háborús hétköznapjai
• SZILÁGYI Mária /NÉMETH Ferenc • 4. FÁBIÁN ERNŐ HÁBORÚS HÉTKÖZNAPJAI A Németcsernyén született (Felső-Eőri) dr. Fábián Ernő (1889. január 18. - 1947. április 24.) orvosi karrierje nem sokkal az első világháború kitörése előtt vette kezdetét, amikor 1912. január 27-én a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvoskari Dékáni Hivatala orvossá avatta. Következett az egyéves kötelező kórházi gyakorlat, amelynek első állomáshelye, 1912. február 1-jétől kezdődően, a Fehérkereszt Délvidéki Gyermekvédő Egyesület temesvári szülészeti és nőgyógyászati osztálya volt, majd 1912. december 1-jétől a bécsi cs. és kir. helyőrségi kórház belgyógyászati osztálya. 1913 januárjában „kifogástalanul kitöltvén” ért véget kötelező kórházi gyakorlata,, a budapesti Orvosi Kar (1913. szeptember 23-án) adta ki számára „az egyetemes orvosi gyakorlatra feljogosító orvosdoktori oklevelet”. Az első világháború kitörése a temesvári helyőrségi kórházban érte, a temesvári 61. gyalogezrednél. A háború kitörése után csaknem kizárólag a harctereken teljesített szolgálatot. 1914 őszén az orosz harctéren, Skoleba és Wyskov környékén, az 52. Divisions-Sanitátsanstaltnál, 1915 tavaszán a kolomeai pótkórházban (Reservespital No. 1.), az év nyarán pedig Horodenkára vezényelték át, a 27. t. vadász-zászlóaljhoz, pontosabban a kihelyezett rucarnai Hilfsplatzra. Onnan, a katonaság terepi mozgását követve a lövészárkok közelében, megfordult Babinban, Rucámén, Batinon, Vragorka környékén, aZIotaLipa-vonalon; az év őszén Kasperovcéban, Duninovban, a Sloteria magaslatnál, Zaleszczykiben, Zezavában, Piccarnában, Zahora majorban, Kisseleuban, Szerafincében, Szemakovcéban, Mihalczéban, a Dnyeszter menti hadállásokban. Az év legvégén Szatmáron és Temesvárott a katonakórházban gyógyíttatta magát, s ott találjuk 1916 elején is. 1916 tavaszán már Debrecenben, a szanatóriumban kezelték, onnan rânduit azután Pestre és haza, Csernyére. Május elején már ismét Kolomeába vezényelték, onnan csakhamar Znibrodyba vitt az útja, ahol egy ideig a 60. gyalogezred orvosát helyettesítette. 1916 nyarán, miután ezrede is mozgásban volt, a hadiszerencse változása miatt ő is Niezwiskába került a Dnyeszteren át, majd Harasymiv völgyébe, onnan pedig Isakovba. Következő állomáshelye Zywaczov volt, majd az 1916 nyarán felerősödő orosz támadások következtében ezredével együtt a Dnyeszter menti helységekben Boldog civilként í 82 >
