Szilágyi Mária - Németh Ferenc: Bánáti sorsok az első világháborúban. Fábián Ernő és Bayer Irén hagyatéka nyomán (Temesvár, 2017)
3. Bánát az első világháború kitörésekor
• SZILÁGYI Mária /NÉMETH Ferenc • 3. BÁNÁT AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KITÖRTÉSEKOR A szarajevói merénylet utáni általános döbbenet, amelyet a korabeli sajtó cikkei is tükröznek, valamint a történelmi események gyors sorjázása Bánátban is nagy érdeklődést és figyelmet váltott ki. A lakosság „híréhsége” folyamatosan nőtt minden olyan releváns és hiteles információ után, amely a nagyhatalmak sorsdöntő határozatainak részleteire vonatkozott, e felfokozott igény pedig csakhamar, mondhatnánk szükségszerűen, a helyi lapok rendkívüli kiadásainak megjelentetését eredményezte. Némelyik sajtóorgánum - az igénytől meg a befutott hírek fontosságától függően - egy ideig naponta két kiadással is előrukkolt. Az első világháború kitörése a bánáti sajtót is gyökeresen megváltoztatta. Nemcsak az újságírói stílus vonatkozásában, hanem az új (háborús) retorika megjelenésével is, amely egészen a háború végéig használatban volt. A bánáti újságok - a fővárosi sajtó mellett - megkerülhetetlen forrásai lettek a háborús és politikai híreknek, de ugyanakkor fontos forrásai is a helyi történéseknek, mindenekelőtt a lokális rendeletek, utasítások és közlemények terén. Sem a háború előtt, sem azt követően nem volt a bánátiaknak akkora tájékozódási igénye és hírszükséglete, minta világégés első hónapjaiban. A legjobb, legnagyobb példányszámú és legkeresettebb lapok egyike mindenképpen a nagybecskereki Torontál napilap volt, Torontál megye hivatalos lapja, amely a külföldi tudósítások mellett fontos, a lakosság mindennapi életét érintő, helyi/bánáti hírekkel is szolgált. E cikkek, írások nyomán viszonylag átfogó képet nyerhetünk a hátországi életről az első világháború folyamán, beleértve ebbe a bánáti vezetők azon erőfeszítéseit is, hogy a mostoha körülmények közepette is, tűrhető életkörülményeket biztosítsanak a lakosságnak. 1913. május 30-án, a londoni békével lezárult az első Balkán-háború, de ahelyett, hogy a térségben csillapodott volna a háborús hangulat, Szerbia és Görögország már június 29-én együttes támadást intézett Bulgária ellen, s ezzel kezdetét vette a második Balkán-háború, melynek csak az 1913. augusztus 10-én megkötött bukaresti béke vetett véget.27 E megegyezés egyik kitétele arra kötelezte Bulgáriát, hogy szolgáltassa vissza a Balkán-háborúkban szerzett területek jelentősebb részét - például Dobrudzsa is Romániához került. Ugyanakkor egyezség született a független Albánia elismeréséről is.28 Ezek az események, amelyeket a bánátiak a sajtó tudósítása nyomán kísértek figyelemmel, s amelyek megelőzték az első világháború kitörését, nem igazán voltak a remélt békés jövő előhírnökei. Az újabb konfliktust sokan biztosra vették, csak az volt a kérdés, hogy hol és mikor kerül majd rá sor - a korábbiaknál nagyobb méretekben. A feszültség, a háborútól és összetűzésektől való félelemérzet mind hevesebben lüktetett az emberekben, Bánátban a bizonytalanság, 27 Bende Kálmán (szerk.): Magyarország történeti kronológiája 1848-1944. III. kötet, második, javított kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983, 825-826. 28 Uo. í 76 >
