Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - A zsombolyai uradalom idővonala
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Gutes ist, dass man in ihnen noch den Geist der Csekonics verspüren kann. Sie sind die zahlreichsten Zeugen einer vergangenen Zeit. Die Bewohner der Hatzfelder Domäne sprachen Amikor Csekonics József bérbevette, majd megvette a birtokot, a gazdaság felvirágoztatásának egyik első lépéseként a báró benépesítette az uradalom területét. Több új falut alapított, valamint élesztett újjá, ahová különböző nemzetiségű, főként német ajkú lakosságot telepített. Kohl német utazó az 1830-as években így ír a telepítésekről: ,A bánáti földesurak új falvak telepítéséhez mindig német parasztokat szeretnének megszerezni. Ezek általában olyan parasztok, akik előző helyükön nem tudtak önnálló gazdaságot szerezni.” (KOHL, 2014. 288.). A Vajdasági Levéltárban egy érdekes dokumentum tanúskodik arról, hogy a nemesek bizonyos pénzösszeget kaptak a császártól a betelepítések alkalmával, hiszen Lázár Lukács écskai földbirtokos panaszlevelében arról ír, hogy nem áll szándékában új betelepülőket fogadni a német területekről, mert az előző román kolonistákért sem kapott juttatásokat (AV F 11,1786.). A Csekonics család érkezésekor az uradalom területén két település volt, ezt jól szemlélteti a korabeli rajz, a birtok első kéziratos térképe (OSZK TK 2 209/Térképtár, ST, 66). Itt volt Zsombolya, a középkori eredetű, de már szabályos szerkezettel rendelkező település, valamint Zernia, a mai Szerbcsernye egy része, szintén középkori falu, amely fennmaradt a török időkben is. A XVIII, század végén még szabálytalan település volt. Később a Csekonicsok még három falut létesítettek, Németcsernyét, a mai Szerbcsernye egy részét, Magyarcsernyét, valamint a középkorban létezett, de a török alatt elnéptelenedett Csőszteleket. Feltehetően ezek a települések először szabálytalan szerkezettel rendelkeztek, a szabályos utcahálózat pedig a XIX. század elején jöhetett létre. Roggendorf falu csak a XIX. század végén került a család birtokába. Az uradalom területén létrejött települések nagyrészt követték a Mária Terézia által, a Betelepítési Főutasításban előírt instrukciókat. Jellemzőik a XVIII, és a XIX. században a szabályos utcaszerkezet, a tűzvédelmet szolgáló széles utcák és az egyforma, alföldi típusú házak voltak. Általában az összes falu a Bánátban, szabályos terv szerint épült, hiszen csaknem valamennyi az előző század folyamán létrejött település. A tervek immer mit großer Ehrfurcht über die Adelsfamilie. In ihren Augen verkörperte der Name Csekonics das Symbol für prächtigen Reichtum und überirdische Macht (SZITA, 2002.136.). nem voltak egységesek, hiszen a különböző elöljárók vagy földesurak más-más tervet részesítettek előnyben. A legtöbbet négyzet alakúra tervezték, ezeknek a közepén egy szabad tér van, itt található a templom, az elöljáróság épülete, a teret keresztben és hosszában több, rendkívül széles utca metszi, ezekben állnak egymástól egyforma távolságra a lakóházak és az udvarok. Mivel a Bánát, mint egy rajztábla, teljesen sík terület, így itt minden tervet könnyen ki lehetett vitelezni, természetes akadályok nem merültek fel” (KOHL, 2014. 268.). A XIX. század második felében a mindig is tehetősebb német lakosság körében elterjedtek a sváb házak vagy oldalházak, és ezek városias jellegükkel megváltoztatták az addigi faluképet. A telepített falvak: Németcsernye, Magyarcsernye és Csősztelek teljes területe a bárói, majd grófi család vagyonát képezte, a betelepítettek csupán haszonbérben művelhették a földeket, erről szerződést kötöttek az urasággal. Először 1873-ban nyílt lehetőségük a lakosoknak Németcsernyén, Magyarcsernyén és Csőszteleken arra, hogy húsz éves lefizetésre a gróftól örökre megváltsák házhelyeiket, udvaraikat, belső kertjeiket, vagyis telkeiket és külső szőlőskertjeiket. Az egész külső határ és a községek körüli legelők továbbra is a Csekonicsok kizárólagos tulajdonát képezték, egészen a XX. század elejéig, amikor azok egy részét is felparcellázták (MNL FML XIII. 5. 15. d. 9.). Ezzel a lépéssel kisebb földreformot hajtottak végre, hiszen több mint hatezer hektár földet parcelláztak fel, és adtak el a telepes falvakban élő lakosoknak. A grófi család a birtokában lévő ingatlanjai, haszonbérbe adott földjei, és az általa elvégzett munkák után bért szedett. Ilyen volt például a malombér, kocsmaföld, szántás, aratás, fűvágás (MNL FML XIII. 5.15. d. 9.). A földesúri család gondot viselt birtoka lakóira. A Torontál napilapban 1898 januárjában több ízben olvashatunk a Zsombolyán és környékén tomboló éhínségről, és arról, hogy az uraság milyen bőkezűnek mutatkozott alattvalóival szemben: „A nemes gróf ezen intézkedések által elérte azt, hogy 280 ember Czernyán, 120 Magyar-Czernyán, 60 Csőszteleken és Német-Czernyán és 40 Szerb Klári községben talál tisztességesen 92 DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI...