Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A Csekonicsok - Neves családtagok
Ifj. jr. Csekonics Endre, Keszthely, 1923 Laza Erika DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic Ifj. Csekonics Endre 1901. április 10-én született Sopronban. Ő volt Csekonics Sándor és Vay Margit egyetlen fiúgyermeke, becenevén Pepák. Mozgalmas élete volt, amelynek során többször kényszerült elhagyni addigi otthonát. Az első világháború kezdetéig, 13 éves koráig Roggendorfon élt szüleivel, majd Zsombolyára költöztek, ahol az uradalom számvevője volt 1917-1918-ban. Az utolsó magyar király, IV. Károly koronázásakor ő volt az egyik ceremóniamester (CSEKONICS WOOD). A Nagy Háború után a keszthelyi mezőgazdasági főiskola tanulója lett, ahol 1922-ben diplomázott. A ballagás, vagy sárgulás 1922. július 10-én volt, az eseményről az ifjú gróf egy fényképet is küldött Laza Andrásnak, az uradalom parádés kocsisának (LAZA). Tanulmányai befejeztével a mezőhegyesi birtokon volt asszisztens, majd banktisztviselő Budapesten. Az 1920-as évek közepén az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol liftesfiúként, és kaviárárusként dolgozott. 1926-ban tért vissza Magyarországra, ekkor ünnepelték, nagy pompával nagyapja, Csekonics Endre nyolcvanadik születésnapját. Ezután rövid ideig apjával gazdálkodott a még megmaradt birtokrészen, majd Budapesten a Royal Exchange brit biztosító vállalatnál vállalt munkát, ahol egészen 1947-ig tevékenykedett. Az 1940-es évek elején többször járt a zsombolyai uradalom területén, és tárgyalásokat folytatott a Bánátot felügyeletük alatt tartó németekkel. Különböző társaságok tagja volt, a háború alatt katonáskodott, fegyverszakértőként, majd 1945-ben a vöröskereszt ápolójaként tevékenykedett (CSEKONICS, 1986.53). A háború után is a Royal Exchange brit biztosító cég leányvállalatánál dolgozott. A főnökök Londonba hívatták. 1947- ben, az utolsó pillanatban utazott el, mielőtt az oroszok áldozatává vált volna. Azt tervezte, hogy visszatér Budapestre és azután Egyiptomba költözik, hogy az ottani biztosító irodát vezesse. Amikor azonban megtudta, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök emigrált, többé ő sem tért vissza Magyarországra. Londonban rövid ideig tartózkodott. Az egyiptomi munka meghiúsult, de Portugáliában sikerült elhelyezkednie, így 1948- ban Lisszabonba költözött. Ott hasonló munkaköre volt, a biztosító vállalat kirendelt irodájánál dolgozott. Csak rövid időt tervezett Portugáliában tölteni, azonban élete végéig ott maradt. Azt, hogy a vér nem válik vízzé, bizonyítja az is, hogy baráti kapcsolatot ápoltak a Portugáliába emigrált arisztokráciával (CSEKONICS, 1986. 64). Nyugdíjba vonulása után több nyelven is publikált újságokban és folyóiratokban. Két könyve jelent meg. Visszaemlékezései napjainkban hiteles forrásként szolgálnak a Csekonics család sorsának és mindennapjainak megismeréséhez (CSEKONICS, 1986., CSEKONICS, 2006.). Ifj. Csekonics Endre Lisszabonban halt meg 1992-ben, és ezzel kihalt a Csekonicsok férfiága. Felesége Kiefer Miriam, polgári, félig német, félig zsidó származású nő volt, akivel a második világháború alatt ismerkedett meg Budapesten, a Sziklakórházban. Londonban kötöttek házasságot. Együtt emigráltak, és telepedtek le végül Portugáliában. Egy közös gyermekük született, Júlia. FAMILIA CSEKONICS | DIE FAMILIE... | A CSEKONICSOK 61
