Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
Utószó
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM „Sic transit gloria mundi“ Egy ország, család vagy személy társadalomban betöltött szerepe állandóan változik, a dicsőség múlandó. Míg a Csekonics család a XIX. század folyamán jelentős szerepet töltött be a Monarchia, Torontál vármegye és elsősorban a zsombolyai uradalom életében, addig a Nagy Háború után befolyása folyamatosan csökkent, mígnem 1945-ben a felszabadulás után teljesen megszűnt. A család által hátrahagyott épített örökség a XX. században fokozatosan pusztult, hiszen a világháborúk, különösen pedig az 1945 utáni időkben a vezetésnek sem Jugoszláviában, sem pedig Romániában nem állt érdekében, hogy megőrizze a Csekonics család hírnevét és hagyatékát. Még a nagybirtokok létét és a nemesek egykori jelenlétét is próbálták elfeledtetni. Még ma is, amikor már lehetőség lenne az objektív történelmi kutatására, ezidáig homály fedte a Csekonicsok történetét. Az első világháború eseményeit követően a család nagy része a mai Magyarország területére költözött, magukkal vive ingóságuk egy részét, beleértve a családi levéltárat is. Az archívum sokat jelentett számukra, hiszen még Csekonics Endre is megemlítette végrendeletében, legidősebb fia, Sándor gondjaira bízta azt. A második világégéssel a nemesekre Magyarországon is nehéz idők köszöntöttek, Csekonics Sándor is egykori alkalmazottjánál talált menedéket. Neki köszönhetjük, hogy miután a grófot elhurcolták, a családi okmányokat átadta az illetékes levéltárnak. Ma ezt a gyűjteményt a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára őrzi, és ez a legteljesebb egyben lévő Csekonics-anyag. Az iratok betekintést engednek a családtagok magánéletébe éppúgy, mint ahogy az uradalom gazdálkodási rendszerébe, működésébe, épületállományába is a XVIII, század végétől egészen a XX. század első feléig. Ezen dokumentumok, valamint a forrásokban felsorolt, más levéltárakban őrzött anyagok segítségével szinte teljes képet kapunk a zsombolyai uradalom egykori életéről és kinézetéről, és ez fontos előfeltétele a birtok szellemi és épített öröksége kutatásának, megőrzésének és bemutatásának. Az egykor virágzó, ma romokban heverő Csekonics-örökség a vidék lehetősége arra, hogy lokális értékeivel a globális fejlődés útjára lépjen. Az épített örökség felújításával a helyiek bemutathatják az egykori virágzó nagybirtok szervezeti felépítését, hogyan működött egykor az európai értékeket felmutató uradalom, és hogyan működhetne újra. A család hátrahagyott épített, valamint szellemi öröksége nagy lehetőségeket rejt magában, amelyek ezidáig sajnos kiaknázatlanok maradtak. Megfelelő örökséggazdálkodási stratégia segítségével a különböző tipológiához tartozó épületek egy kulturális útvonal részei lehetnének, amely által az emberek megismerhetnék a Csekonicsokat és tevékenységüket in situ, helyben, vagyis a zsombolyai birtokon. Egy olyan uradalmi gazdálkodási- és életmodellt lehetne itt bemutatni, mely meghatározó volt a Bánság területén a hosszú XIX. század folyamán, az utóbbi évszázadban azonban teljesen eltűnt. A Csekonics-birtok legértékesebb jellemzőire kell hangsúlyt fektetni, mint például a majorsági gazdálkodás, a paraszti és a nemesi életmód, a vadászat és e különböző funkciókat összekötő vasúti közlekedés. A birtokot egy hatalmas élményparkká lehetne változtatni. Az útvonal kezdő- és végpontja Zsombolya és Udvamok lehetnének. Fontos volna, hogy minden még meglévő épületet számbavegyünk, és újra élettel töltsünk meg, az eltűnteket, mint a Csitó-kastélyt pedig valamilyen módon megjelöljük. Az ilyen újfajta élményt kínáló idegenforgalmi programok kapcsán egyelőre ugyan nem beszélhetünk tömeges turisztikai keresletről, de hasonló kezdeményezés a világ számos kevésbé híres pontján is jelen van. Egy ilyen jellegű újrahasznosítás fellendíthetné az egykori birtok településeinek gazdasági és kulturális életét is, és a turistákon kívül a helybeliek is megismernék lokális történelmük egy szegletét, ami a legfontosabb lépés afelé, hogy értékelni és őrizni tudják azt. A zsombolyai uradalom egyik legnagyobb katasztrófája 1924-ben következett be, amikor az országhatár kettészelte a Csekonics- birtokot. Ma ez az egykori tragédia talán a legnagyobb lehetőség, hiszen a birtokon való örökséggazdálkodás egy határon átívelő együttműködés témája lehet Szerbia és Románia között, ami még jobban kiemelné e multietnikus és multikulturális közeg értékeit és lehetőségeit. A jelenlegi állapotok ellenére teljes elmúlásról mégsem beszélhetünk, már csak azért sem, mert a megritkított épület- állomány mellett, az egykori zsombolyai uradalom népe között még mindig él a Csekonics név. És ez a szellemi örökség tükrözi 264 POSTFAŢĂ I SCHLUSSWORT | UTÓSZÓ
