Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A nagy háború és a zsombolyai uradalom - A kegyelemdöfés - a második világháború kezdete és vége
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic Das Familienmausoleum ist zwischen den beiden Weltkriegen kontinuierlich verfallen. In 1945 wurde hier eingebrochen und es wurde ausgeraubt. Die Toten wurden aus den Metallsärgen herausgeholt und deren Überreste in der Gegend weggeworfen. Ein Jahr später, in 1946, hat der damalige Direktor der Ziegelei die Kupferverkelidung des Kapellendachs illegal entfernen lassen. Damit wurde der Innenraum des Mausoleums der Witterung und weiteren Ausbrüchen ausgesetzt (TRKPL, Zsombolya). Der erneute Raub fand in 1948 statt (PETRI, 1991. 327.). Die Marmortafeln der Grabstätten wurden entwendet und für ein Heldendenkmal der Grenzsoldaten verwendet, bzw. die Traktoren haben mit diesen Marmortafeln den Boden geebnet. Die Kirchengemeinde hat in 1964 einen Teil des Baumaterials der Ruinen des Mausoleums, hauptsächlich gebrannte Ziegel, an die Bewohner verteilt, und den Rest für die Instandsetzung der Pfarrei und der Friedhofsmauer verwendet. Das geschmiedete Tor wurde an mehreren Orten verwendet: beim A családi mauzóleum folyamatosan pusztult a két világháború között. 1945-ben betörtek a sírhelyre és kifosztották azt. A halottakat kiszedték a fémkoporsókból, a holttestmaradványokat kiemelték és szétdobálták. Egy évvel később, 1946-ban a téglagyár akkori igazgatója jogtalanul leszedette a rézfedést a kápolna tetőzetéről. Ezzel a mauzóleum belső terét is kitették az időjárás viszontagságainak, és további betöréseknek (TRKPL, Zsombolya). Az újabb fosztogatás 1948-ban volt (PETRI, 1991. 327.). A sírok márványtábláit széthordták, a határőrök egyik kaszárnyája előtti hősi emlékműhöz használták fel azokat, valamint a traktorok ezen táblák segítségével egyengették a földet. 1964-ben az egyházközség a mauzóleum romjainál lévő építőanyag, főként égetett tégla egy részét egy zsombolyai személynek adta át, a másik részét pedig a templomudvarban, a parókián, valamint a temető kerítésfalán végzett munkálatoknál használta fel. Zaun der Tankstelle der LPG, bei der Bahn und schließlich in 1978 beim Bau der Wohnblocks der Region. Als in den 1970-er Jahren die politische Lage in der Grenzregion sich etwas entspannt hat, haben die in Portugal lebenden Nachkommen der Familie ihren Wunsch geäußert, die sterblichen Überreste ihrer Ahnen einzusammeln und diese in ein Gemeinschaftsgrab auf dem römisch-katholischen Friedhof von Hatzfeld beizusetzen.24 Dies hat auch stattgefunden, und die Überreste der Toten wurden in einem gemeinsamen Sarkophag erneut unter dem Altar der Friedhofskappelle beigesetzt. Seitdem wird an jedem 2. November eine Messe für die Csekonics's gelesen (TRKPL, Zsombolya). 24 Die heutigen Nachkommen haben diese Information nicht bestätigt und es ist unwahrscheinlich, dass die Familie das Einsammeln der Überreste initiiert haben soll. A kovácsoltvas kaput több helyen is felhasználták, a földművesszövetkezet benzinkútjának bekerítésénél, majd a vasútnál, és végül a vasúti zónában a panelházak építésekor 1978-ban. Amikor az 1970-es években a politikai helyzet a határzónában kissé megenyhült, az akkor Portugáliában élő családtagok azon óhajukat fejezték ki, hogy a felmenőik még létező maradványait gyűjtsék össze, és egy közös nyughelyre helyezzék őket a zsombolyai római katolikus temetőben.24 Ez meg is történt, és a holtak maradványait egy közös szarkofágban temették újra a temetőkápolna oltára alá. Azóta minden év november 2-án misét mondanak a Csekonicsokért (TRKPL, Zsombolya). 24 A ma élő leszármazottak nem erősítették meg ezt az információt, és szerintük nem valószínű, hogy a maradványok összegyűjtését a család kezdeményezte volna. RĂZBOIUL CEL... I DER GROßE KRIEG... | A NAGY HÁBORÚ... 257
