Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A nagy háború és a zsombolyai uradalom - A Csekonics-birtok épületállományának sorsa a két háború között
Szilágyi Mária - Anica Draganió DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM A két zsombolyai kastély eladása volt a legnehezebb, a harmadikkal, a roggendorfival viszont nem kellett foglalkozniuk, hiszen 1918-ban eladták azt (CSEKONICS, 2006. 21.). 1925 júliusában Sándor azt írja testvérének, Ivánnak, hogy sikerült eladnia a belső kastélyt a mosóházzal és a kerttel a községnek. Kissé elkeseredetten írja, hogy más úgysem vette volna meg, és még így is áron alul sikerült csak értékesíteni. A család 1925-ben értékesíteni próbálta a téli kastély berendezését is. Nem nagy érdeklődés volt rá, hiszen az oroszok a felszabadítás alatt és után meglehetősen megrongálták azt.21 Csekonics Endre már 1922-ben benyújtott keresetében a belső kastélyban elszállásolt orosz menekültek által okozott károk, valamint azok ellátására fordított összeg visszafizetését is kéri. A belső és a Csitó-kastély berendezésének egy részét 1927-ben a Csekonicsok Budapestre szállíttatták. Itt volt többek között a nagyasszony, feltehetően Lipthay Leona hálószobája, az iratokban pedig közük az ingóságok lajstromát (MNL FML XIII. 5. 6. d. 7.). Egy 1928-as levelezésből kiderül, hogy a belső kastélyt a család mindenképpen vissza akarta szerezni a községtől, aki árverésen próbálta értékesíteni az épületet, de magyar licitálók nem jöhettek szóba. A Csekonics fivérek erre a problémára kerestek megoldást, mint később kiderült, sikertelenül. Egy temesvári bankot akartak megbízni azzal, hogy nevükben vegyen részt az árverésen, persze, a község tudta nélkül. A kastély 1935-ben teljes átalakításon esett át, ekkor került végleg a város tulajdonába, a vezetés 6,25 millió forintot fizetett érte (MNL FML XIII. 5. 6. d. 7, 11. d. 8.). A legértékesebb kétség kívül a Csitó-kastély volt, amit foggal- körömmel próbáltak megmenteni, vagy pénzzé tenni a Csekonicsok. A Csitó-kastély tényleges eladásáról már 1924-ben gondolkodott a család, erről Csekonics Sándor testvérének, Ivánnak írt leveléből értesülünk. Ebben azt írja, hogy nem tudja, hogy lesz-e elég idő a kastély eladására, és lesz-e rá vevő. A község is érdeklődött a nyárilak iránt, a kért vételárat azonban nem volt hajlandó kifizetni érte (MNL FML XIII. 5. 11. d. 8.). Csekonics Endre ezek után névleg eladta a Csitó-kastélyt báró Lipthay Béla lovrini földbirtokosnak, a területet telekkönyvileg és tulajdonjogilag is átíratták. A gróf ezzel a lépéssel valószínűleg az épület elkobzását kívánta megelőzni. Lipthay báró nem fizetett vételárat, a feltétel azonban az volt, hogy a kastély továbbra is gróf Csekonics Endre és jogutódai tulajdonát képezze, a báró tehát csak szívességet tett a családnak (BFL VII. 12 e. V. (I.) 5951/1929.). Később, 1928-ban újra szóba került a valódi érékesités, ezt bizonyítja egy levél Csekonics gróf és a család ügyintézője között, melyben a következő mondatot olvashatjuk: „A Csitóra vonatkozó üzletet minél előbb le kell bonyolítani.“ (MNL FML XIII. 5.11. d. 8.). A Csekonicsok több módszerrel is próbálkoztak, hogy megmentsék és fenntartsák a Csitót. Az eredetileg száztíz hektáros angolparkot, amelynek a közepén a kastély feküdt, újramérték, és elkerítettek egy harminc hektáros részt, amit később téglafallal akartak körülvenni. A park többi részén kivágatták a fákat, főleg bükkfák voltak itt, és felaprítva értékesítették. Sándor gróf azon volt, hogy talpon állva értékesítsék a faállományt, rá kellett jönnie azonban, hogy a környéken senki sem rendelkezik kellő tőkével ahhoz, hogy megvegye azt (MNL FML XIII. 5.11. d. 8.). A gróf halála után a kastély Sándor fiára szállt, értékét azonban a ráeső örökrészből le kellett vonni. Szintén a legidősebb fiú kezelése alá kellett kerülnie a kastélybeli nagy könyvtárnak is. Egyedül ez az ingatlan maradt osztatlan, azonban egyik fiókvégrendeletében Csekonics Endre gróf kikötötte, hogy fiai közösen irányítsák majd az uradalmat (BFL VII. 12 e. V. (I.) 5951/1929.). 1929-ben újra megindultak a tárgyalások a Csitó-kastély eladása ügyében,22 és a család ügyvédje azt hitte, hogy eredményesen fognak végződni, kis kellemetlenséget csak az okozott, hogy az immár harminc hektáros kert Lipthay Adalbert nevén volt, ezért tőle is felhatalmazást kellett kérni az ügyintézéshez (MNL FML XIII. 5.11. d. 8.). A két világháború között elárverezték az értékes Csekonics- könyvtárat (CSAPODI-TÓTH-VÉRTESY, 1987.). A könyvtár eladásához külön árverési katalógus készült 1936-ban, amely 2.147 tételt tartalmazott. Az árverésekre 1936. február 10. és 14-e között került sor a Magyar Királyi Postatakarékpénztár árverési csarnokában. Igen nagy érdeklődés volt a főleg történelmi, földrajzi, gazdasági és katonai könyvekből álló gyűjtemény iránt. Az aukción több külföldi múzeum küldötte is részt vett (MNL OL К szekció). Feltehetőleg a kastély berendezésének egy része is 242 RĂZBOIUL CEL... I DER GROßE KRIEG... | A NAGY HÁBORÚ...
