Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - Úrilakok az uradalom területén
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM A téli rezidencia, vagy régi kastély Zsombolya központjában található. ,A katolikus templommal szemben, díszes, hat hektáros angolpark közepén gróf Csekonics Endre kastélya s szomszédságában különféle uradalmi és gazdasági épületek állnak“ (BODOR, é. n. 273.). Jelenleg a kastély építésének ideje és maga az építész személye sem ismert, de valószínűleg még Csekonics József idején épülhetett. A kastély létezését először egy 1802-1803-ban készült kataszteri térkép bizonyítja, amelyen már megjelenik az épület. Egyes feltevések szerint akkor fejezték be az építkezést, amikor Csekonics József, aki addig a mezőhegyesi birtokot irányította, végleg Zsombolyára költözött, vagyis 1806-ban (Heimatortgemeinschaft Hatzfeld.). A második katonai felmérés térképén is jól kivehető a Csekonics-kastély körvonala. Az objektumot több ízben felújították és átalakították többek között 1878-ban is Lipthay Leona bárónő igényei szerint, aki később, özvegysége alatt itt töltötte ideje nagy részét. Férje, Csekonics János hagyatéki ügyében érdekes adat található a kastélyról, miszerint 49 szobája volt. Szintén itt olvasható, hogy a kastély szomszédságában volt a kertészlak, a tisztilak, a ménesmesteri lak és a számvevői lak (MNL FML XIII.5. 5. d. 3/1-2.). A kastély egy U-alakú épület volt. Érdekes, hogy a főhomlokzatot az U egyik szára képezte, amely a mai Köztársaság utca felé fordult. Egy, a XIX. század második felében készült régi képeslapon látható, hogy az épület eredetileg földszintes volt, magas tetővel és pavilonszerű előreugró középrizalittal, ami a főtér közepén álló Szent Flórián-szoborra nézett, és ahol feltehetőleg a díszterem helyezkedett el. Valószínűleg ez a képeslap mutatja az eredeti állapotot. Ezek alapján megállapítható, hogy a Zsombolya központjában lévő Csekonics- kastély a XIX. század második feléig, vagyis 1878-ig, de lehet, hogy egészen 1907-1908-ig, teljes egészében megőrizte elsődleges alaprajzi jellemzőit. A külső jegyek igazolják azt a feltételezést, hogy az objektum még a XVIII, század végén, báró Csekonics József idejében épült. Az 1878-as átalakítások után a főutca felé néző objektumrész fennmaradt. A főtér felé néző oldalsó szárnyakat öt-öt ablak törte meg, ezekre szemöldökpárkány feküdt, majd a tető alatt is párkányzat futott végig, amelynek alsó részét árkádívek díszítették. A központi testet három tengely osztotta, ezekre fűzték fel a nyílászárókat. Az emeleti homlokzatot három hatalmas félköríves ablak díszítette. A középső ablakot timpanon koronázta, fölötte egy négyszögű fülkét alakítottak ki. A két szélső ablak fölött csak ezek a fülkék voltak, amelyekbe egy-egy kört formáztak. A földszinten a középtengely mentén volt a széles kocsibejáró, két oldalról pedig egy-egy ablak. A nagyméretű emeleti ablakok kialakítása részben a romantika építészetének jegyeit viseli magán, ezért nem kizárt, hogy ezeket a nyílászárókat már 1878 előtt kicserélték a kor divatjának megfelelően. Az erre az épületrészre merőleges szárny részben átalakult a XIX. század második felében, hiszen a szárny egyik részét emelettel bővítették. Ezen változáson kívül más lett a homlokzat megjelenése is, az építész megpróbált bár részben klasszikus külsőt adni az épületnek. Az új arculatot kapott, utcára néző homlokzatot kilenc tengely osztotta, mindegyik tengelyre két-két ablakot fűztek, egyet a földszinten és egyet az emeleten. A földszinti meglehetősen nagy ablakokra párkány nehezedett, míg az emeleti keretezett nyílászárók fölött zárkő helyezkedett el. A két szintet nem túl hangsúlyos övpárkány választotta el, az alsó részen, ahol a posztamens a parapetig ért, a homlokzaton kváderkőutánzatot alakítottak ki a vakolatban, a felső szint viszont sima vakolású volt. Ezen változások ellenére az U alaprajz nem változott. A főutcára néző épületszárny lebontása után az építmény elvesztette barokk hatását, L alaprajzú lett, egy rizalit az L rövidebb szárához kapcsolódott, és a kastély leghangsúlyosabb részét képezte. A rizalit oldalhomlokzatán újabb nyílászárókat alakítottak ki. Mivel a kastély belső udvaráról nem találtunk régi ábrázolásokat, ezért csak feltételezhető, hogy már a bontás előtt is létezett ez a domináns elem. Ez lehetett a kert felöli bejárat. Ma is az előzőekben leírt állapotot láthatjuk. A kastélyszárnyak kialakítása őrzi a klasszikus jegyeket, vagyis a XIX. század végi periódust tükrözi. A rizalit három egységből áll. A két szélén lévő épületrészek oldalrizalitszerűen ugranak a homlokzat elé. Ezek csak egy tengelyűek, az axisra a földszinten egy ablak van fűzve, míg az emeleten csak egy fülke helyezkedik el, amelyet dór pilaszterek fognak közre. Az oldalrizalitokat timpanon koronázza. A középrész háromtengelyű. A földszinten három nyílászáró tagolja a homlokzatot, két ablak és középen egy ajtó, amely ma főbejáratként funkcionál. Az emeleten is három nyílás van, két hatalmas félköríves záródású ablak és egy szintén félköríves ajtó. 146 DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI...
