Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - Birtokigazgatási központok - majorok
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic Júliamajoron egykor a gazdagságot szimbolizáló, a XIX. század végén és a XX. század elején épült objektumok sorakoztak: gabonaraktárak, mezőgazdasági gépszerelő műhelyek, áramszolgáltató központ, gőzmalom, ménesistálló, iskola, tisztilak, tejkezelő, jéggyár (BOROVSZKY, 1911. b 209.). Az itteni tejgazdaságban készítették a vajat, melynek előállításához meglehetősen hűvös helyen kellett tartani a tejet, ezért létesült itt jéggyár is. A zsombolyai uradalom tejgazdaságában, Júliamajoron, elsők között kezdtek vajat készíteni a Monarchia területén, később pedig az egyik legismertebb Csekonics-termék lett a vaj, melyet főként Zsombolyán és Temesváron értékesítettek (ChemoNet). Júliamajor a nagyobb birtokok közé tartozott. Eleinte itt volt a Csekonics-uradalom ménese, a második katonai felmérés térképén csak a ménes van feltüntetve és néhány további épület rendeltetése. A majornak azonban ekkor még nem volt külön neve. Ezen adatok is arra engednek következtetni, hogy az együttes igazi fejlődésére a XIX. század második felében került sor. Csekonics János hagyatéki ügyéből kiderül, hogy Júliamajor akkor négy egységből állott: belső majorból, országúton túli majorból, külső majorból és a ménesből. A belső major épületei: cseréptetős kasznárlak, hozzá tartozó mosókonyhával és ólakkal - régi épület; sarokmagtár és malom, a hozzá tartozó gépészlakkal - régi, rossz karban lévő épület; nagymagtár, mely 1874-ben lett felújítva, és cserépfedelet kapott; cselédlak, újabb épület cseréptetővel; tehén- és lóistálló - régi, rossz állapotban lévő épület; tisztilak és iskola, cseréptetős, régi, rossz karban lévő épület; cselédlak a hátsó udvarban, régi, zsindelytetős épület; kovácsműhely, kis épület; szalonnáskamra, régi, nádfedeles épület; cseléd-tehénistálló nádtetővel; pandúrlak, régi épület cseréptetővel; három régi, zsindelytetős kotárka (góré); hízószín zsindelytetővel; ököristálló, régi épület nádtetővel. Az országúton túli majorban a következő épületek voltak: régi, nádtetős tehénistálló; újabb, zsindelytetős kotárka; négy szükségkotárka deszkatetővel ellátva. A külső major: gépműhely, zsindelytetős, régi épület; sertésellető, újabb, zsindelytetős épület. A ménes: nagyistálló, régi, nádtetős épület; nádtetős angolistálló; csikóistálló fazsindely tetővel; két cselédlak, nádtetős, rossz karban tartott (MNL FML XIII. 5.5. d. 3/1-2). Ez az épületlista valószínűleg részben kicserélődött, és új funkciókkal bővült abban az időben, amikor Csekonics Endre vezette a birtokot, ahogy ezt a Borovszky könyvében lévő fényképek is ismertetik. Ezek a múlt század eleji épületállomány egy részét szemléltetik, megjelenik a tejkezelő és a jéggyár, a ménesistálló, a magtár és a tisztilak (BOROVSZKY, 1911. b 206.). A magtárat, a mestergerendán lévő évszám szerint, 1889-ben építették fel vagy építették át, előtte, visszaemlékezések szerint, az épület elődjében sörfőzde működött, ezt alátámasztja a második katonai felmérés térképén szereplő felirat, a Brauhaus is (SZALMA; mapire). Az épületek zömét, és ezt a megmaradt házak jól szemléltetik, nagyméretű téglából építették, és hódfarkú cseréppel fedték. Az objektumok tetőszerkezete minőségi fenyőfából készült, melyet, a szóbeszéd szerint, Erdélyből szállítottak a Csekonics-uradalomba. Az épületek padlózata fából volt, hajópadlóból, mely igen jó állapotban van még ma is. A meglévő épületek arra engednek következtetni, hogy az objektumok egy-egy kisebb belső udvar köré szerveződtek. A század végétől a Nagybecskerek - zsombolyai kisvasúinak is volt itt egy állomása, ami sokat jelentett a terményszállítás szempontjából. A MÁV Zrt. Központi Archívumának Tervtárában őrzött helyszínrajz alapján itt csak egy őrház volt melléképületekkel (MÁV Zrt. AKT 265/a). A lórénak is volt itt egy kiágazása. Júliamajoron 1919-ben öt tiszt, 64 iparos és 84 majorsági cseléd volt alkalmazásban (MNL FML XIII. 5.11. d. 8.). A házak legtöbbjének kialakítása a katonai szigort tükrözi, és a klasszicizmus jegyei jelennek meg mind a tömegformákon, mind egy-egy díszítőmotivumon. Voltak azonban érdekesebb kiképzésű épületek is, ezeken felfedezhető a középkor iránti romantika is. A tejkezelő bejárata volt valamivel hangsúlyosabb, melybe egy toronyszerű, kápolnára emlékeztető sarokrizaliton át vezetett az út, valamint a gépműhely, amely a pincesorokat idézi, szintén a romantika eszköztárával (BOROVSZKY, 1911. b 206.). Az együttes legértékesebb épülete, a tiszttartói vagy kasznárlak a mai napig hirdeti a Csekonicsok régi nagyságát. Áz egyemeletes épület belsejében a régi gazdagságra emlékeztető épületelemek tárulnak elénk, fakazettás mennyezetek, faragott lépcső, fapadló, kandalló, cserépkályha. A mai Júliamajor bejáratát két, XIX. század végén épült magtár jelöli. Ezek igen jó állapotban vannak, és még ma is használják DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI... 127
