Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - Birtokigazgatási központok - majorok
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic A Vasárnapi Újság Így tudósít a majorokon folyó iskolaépítésekről: „Gróf Csekonics János és Endre urak Puszta-Serház, Szigetmajor és Endremajor pusztákon iskolákat állítottak, azokat tanszerekkel ellátták, a tanítóknak tisztességes díjazást biztosítottak, s a tanköteles gyermekeket a szükséges tankönyvekkel is megajándékozták. A közoktatási miniszter a hivatalos lapban köszönetét fejezi ki a nemeskeblű ajándékozóknak.” ( Vasárnapi Újság, 1872. 4. sz.). Egy másik újság is a gróf nagylelkűségét méltatja, amely szerint a zsombolyai uradalom területén Csekonics Endre számos népiskolát állított fel, és jóvoltából 1896- ban öt tanító részt vett Budapesten a kézügyességi tanfolyamon. Ezek után tudásukat átadták a cselédség gyermekeinek, akik később jól tudták hasznosítani azt (Nyírvidék, 1896.40. sz.). A vallás, csakúgy mint a falvakban, a majorokon is igen nagy szerepet játszott. Minden birtokigazgatási központ a hozzá legközelebb eső településhez tartozott az egyházi hierarchiában, és ezen falvak leányegyházai voltak. 1907-ben az uraság kereszteket állíttatott fel minden majoron, hogy a híveknek kényelmes vallásgyakorlást biztosítson, és ő is tartotta karban azokat. A plébánosok az anyaegyházakból vasárnap és ünnepnap a kegyúrtól kapott kocsin kijártak ezekre a birtokrészekre szentmisét tartani. Nyáron a kereszteknél volt az ájtatosság, télen pedig egy arra alkalmas helyiségben az adott majoron (TRKPL, Magyarcsernye). A csőszteleki plébános így számol be a püspöknek 1917-ben, a majorokon való vallásgyakorlásról, vagyis a gróf adományáról: „Mély alázattal jelentem Méltóságodnak, hogy Nagyméltóságú Gróf Csekonics Endre Úr egy hordozható oltárt a szentmise megtartásához szükséges összes egyházi szerekkel ajándékozott nekem, hogy ennek felhasználásával a plébániámhoz tartozó majorokon vasár- és ünnepnap szentmisét mondhassak alkalmas helyiségben” (TRKPL, Csősztelek). Csaknem minden majornak megvolt a maga specifikuma, némelyeken a mezőgazdasági termények tárolása, máshol az állattenyésztés, a műhelyek vagy épp a feldolgozóüzemek domináltak. A Csekonicsok nem csak a mezőgazdaságot művelték magas szinten, mely tevékenységükért az ezeréves kiállítás alkalmával a császártól nemesi elismerést kaptak (Köztelek, 1896. 105. sz.), hanem kész termékeik is híresek voltak. Az uradalmi majorok nagy részének, ingó és ingatlan tartozékainak pontos bemutatását Csekonics János gróf hagyatéki ügye szemlélteti (MNL FML XIII. 5. 5. d. 3/1-2). A Csekonics-uradalmat hatvan kilométer hosszú gazdasági célokat szolgáló mezei vasút szelte át (BOROVSZKY 1911. b 211.), mely lóvontatású volt, és a helybeliek lóré néven emlegették. Ez a vasút kötötte össze a majorokat a birtok többi részével, és főként áruszállításra használták. A gazdasági vasút kiépítése is bizonyítja azt, hogy főként a Csekonics családnak állt érdekében a Nagybecskerek - zsombolyai vasútvonal létrehozása, hiszen így jelentősen megkönnyítették a terményszállítást a zsombolyai uradalom és a nagyvilág között. Az első két kilométer hosszú iparvágány Magyarcsernyét és Bozitópusztát kötötte össze. A szerződés a Torontáli HÉV vezetősége, valamint gróf Csekonics Endre között már 1898 júliusában megköttetett. Ebben pontosították a szerződő felek jogait és kötelezettségeit, vagyis Csekonics Endre építtette ki és tartotta fenn a vonalat (MÁV Zrt. AKT 265/a). A gazdasági vasút bővítéséről így ír 1911-ben a Vasúti és Közlekedési Közlöny. ,A nagybecskereki gazdasági vasút bővítése: a Nagybecskereken épülőfélben lévő czukorgyár gyártásához felhasználandó czukorrépának beszállítása érdekében gróf Csekonics Endre nagybirtokos jelentékenyen kibővíti gazdasági vasutját és a torontáli h. é. vasutak Julia-major és János-major állomásainál rakodóhelyek létesítésére is kért engedélyt." (Vasúti és közlekedési közlöny, 1912. 66. sz.). A lóré további bővítését 1912 és 1913-ra tervezték. Többek között három új mozdonyt - Marcsa, Erzsi és Júlia - szerettek volna vásárolni (MNL FML XIII. 5. 15. d. 14.). A Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja 1912-ben megjelent egyik száma leírást ad arról, hogy a keskenyvágányú vonalán mely kiágazások voltak a Csekonics-uradalom területén: bozitópusztai kiágazás, kiágazás a fácányosi gazdasági vasúiig, a csőszteleki gazdaságig, Jánosmajorig, Júliamajorig (Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja, 1912.76. sz.). Csekonics Endre unokája így emlékszik vissza a zsombolyai uradalomra és a majorokra: „A két lakóhely, Csitó és Roggendorf között, Magyarország egyik leggazdagabb talaján, az akkori viszonyokhoz képest példás mezőgazdasági terület nyújtózott. Volt egy kendergyár, egy jéggyár, voltak malmok, nagy tejgazdaságok, két méntelep, ötven kilométeres vasút,9 harminc cséplőgép-garnitúra, gőzekék, százötven kilométeres telefonhálózat stb. DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI... 121
