Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - A zsombolyai uradalom idővonala
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic Magyarcsernye történetének kezdete a Csekonics családhoz köthető. A báró ide költöztetett tizenegy családot az 1792. április 25-től 1805. április 25-ig terjedő időszakban. Azoknak a famíliáknak, akik itt akartak letelepedni, jelentkezniük kellett az uraságnál. A folyamatos árvizek miatt azonban később sokan elhagyták a falut (História Domus, Magyarcsernye). Lipszky János 1808-ban készült térképén még mindig nincs településként jelölve Magyarcsernye a Bozitó nevű pusztán (LIPSZKY, 1808. Vili. aa, bb 40.). A falu igazi fejlődésének kezdete 1824-re tehető, amikor is Csekonics József halálával fia, János lett a zsombolyai uradalom és ezzel Magyarcsernye földesura is (BOROVSZKY, 1911. b 73.). Miután a bárói család 1828-ban feloszlatta a csőszteleki magyar birtokot és zsombolyai németekkel népesítette be azt, a magyarok a szomszédos pusztára, Bozitóra költöztek. Ekkor kerülhetett sor a falu utcahálózatának újbóli kimérésére, vagyis az ortogonális utcarendszer kialakítására. Bodor Antal a XX. század elején megjelent müvében a falu telepítését az 1824-1829 közötti időszakra teszi, valószínűleg az újranépesítésre vonatkoztatható e dátum (BODOR, é. n. 60., 275.), hiszen abban az évben Nagy Lajos könyvében Czernyát (Magyar) már mint majdnem ezer lelkes községet rögzítették (NAGY, 1829. 397.). Magyarcsernyén Csekonics János gróf hagyatéka szerint az épületek közül csak a nagykocsma volt a Csekonicsok tulajdonában (MNL FML XIII. 5. 5. d. 3/1-2.). A XIX. század második felében több természeti csapás érte az uradalom területét, így Magyarcsernyét is. Árvizek és aszályos időszakok váltogatták egymást, amelyek igencsak megnehezítették a lakosság életét és gazdálkodását. 1863-ban nagy ínség pusztított a környéken és a faluban, amelyet Csekonics János földesúr különböző adományokkal igyekezett orvosolni. Majd 1869-1872 között hatalmas árvíz tört Magyarcsernyére, így a szomszédos településeket csak csónakkal lehetett megközelíteni (BOROVSZKY, 1911. b 73.). A gróf 1874-ben örökmegváltási szerződést kötött a magyar- csernyei lakosok egy részével, majd 1897-ben az előzőleg lefizetésre vásárolt házhelyeket és szőlőskerteket telekkönyvileg is átíratta az új tulajdonosok nevére (TRKPL, Magyarcsernye). 1909- ben pedig a lakosoknak lehetőségük nyílt a szántóföldek megvásárlására is (MNL FML XIII. 5.16. d. 20.). A grófi család az uradalmi településeken az oktatást és az egészségügyet is szívén viselte. Csekonics Endre gróf jóvoltából 1910- ben a család tulajdonában lévő nagykocsmát zárdaiskolává alakították, miután már 1900-tól levelezések folytak arról, hogy a magyarcsernyei hitközség által addig fenntartott három tantermes iskola nem elégítette ki a szükségleteket. Az egyház nem rendelkezett kellő tőkével új iskola alapításához, a Csekonics család segítségével azonban tíz évvel az első kezdeményezés után, 1910-ben megnyílt az új egyházi iskola (TRKPL, Magyarcsernye). A Csekonicsok 1913-ban felépítették a falu első orvoslakását, ami egyben rendelőként is működött. Ez az épület még ma is áll a falu központjában (TANÓK, 1992. 79.). Az 1932-1933. évi hagyatéki ügy szerint halála előtt Csekonics Endre a következő ingatlan javakat birtokolta Magyarcsernyén: a templom és a községháza előtti és mögötti tereket, kerteket, a 135-ös, 136-os, 1239/2-es, 1240/1-es házakat udvarral és kerttel, valamint még néhány udvart és kertet a falu területén belül (IAZ - Zbirka porodice Cekonjic). A forrongó XX. század viszontagságai ellenére Magyarcsernye nagyban megőrizte a telepes falvak hangulatát, a Csekonics családnak még ma is nagy mítosza van ezen a településen. Csőszfe/ek/Cesfereg/Cestereg | Tschestereg | Csősztelek Aşezarea Cestereg (astăzi: Cestereg) a existat încă din Evul Mediu, lucru demonstrat de adnotări ale cronicarilor provenite din1332 şi 1334. Scurta monografie a satului a fost scrisă încă în 1880, de losif Babits, procuror al domeniului, apoi, acest act a fost aşezat lângă piatra de temelie a bisericii. Astăzi, copia acestei scrisori, aflată printre documentele familiei Csekonics, oferă cele mai multe informaţii despre istoria din secolul al XlX-lea şi anterioară a aşezării. Conform datelor medievale, satul era situat lângă un râu, Csesztreg, şi avea o înfloritoare congregaţie romano-catolică. în documentele şi hărţile întocmite în cursul secolului al XVIII-lea DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI... 107
