Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - A zsombolyai uradalom idővonala
DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Szilágyi Mária - Anica Draganic Annak ellenére, hogy Németcsernye és Szerbcsernye közigazgatásilag különálló volt, területileg egy települést alkotott. Egy 1829-es adat alapján Németcsernyének 181 háza és majdnem ezernégyszáz lakosa volt (NAGY, 1829. 397.). Csekonics János hagyatékában igen kevés szó esik Német- és Szerbcsernyéről, 1880-ban az itt lévő ingatlanok értékét összesen ezer forintra becsülték, ami azt jelentette, hogy a telepes községek közül itt volt a legkevesebb vagyona az uraságnak, csupán néhány ház és feltehetően a kocsma is, hiszen mindegyik faluban ő üzemeltette az italmérést (MNL FML XIII. 5. 5. d. 3/1-2.). Csekonics Endre a XIX. század végén, 1890-ben zárdát alapított Németcsernyén, és ő is tartotta fenn azt. A zárdát, amely az akkori plébános szülőházában létesült, Szent József oltalma alá helyezték, és a Szent Keresztről nevezett iskolanővérek vezették. Az épületben házikápolna is volt, amit így írt le az akkori plébános: „Az említett kápolna illetve oratórium mintegy négy öl hosszú két egész három öl széles, elég magas, szép oltárral, képekkel, örök lámpával, padokkal, szőnyeggel bír, világos, tiszta helyiség, áhítatos csöndjét az utca zaja nem zavarhatja.”. A németcsernyei plébániahivatal, a temesvári székhelyű Csanádi püspökhöz intézett levelében arra kéri az elöljárókat, hogy magas elismerésben részesítsék Csekonics Endre urat, hitbuzgalmáért, illetve számos jótéteményéért, amelyeket a németcsernyei hitélet előmozdításáért tett (TRKPL, Németcsernye). A XX. század elején Németcsernyén közel négyszáz ház és háromezer-háromszáz lakos volt, a németek képezték a többséget, de magyarok és szerbek is éltek ott. Ebben az időben a nagyközség postával, táviróval és vasútállomással rendelkezett (BOROVSZKY, 1911. b 94.). Ugyancsak ide tartozott a Csekonics- majorok többsége is. Az egyik levéltári irat a grófi család jótéteményei között megemlíti azt, hogy németcsernyén Csekonics Endre tíz öllel bővítette a helyi temetőt (TRKPL, Németcsernye). 1932-ben Csekonics Endre hagyatéki ügye szerint Németcsernyén és Szerbcsernyén már számos ingatlan volt a család tulajdonában, ezek száma meghaladta az ötvenet (IAZ - Zbirka porodice Cekonjic). A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulása után, 1920-ban Szerbcsemyétől északra egy újabb, harmadik település létesült, Vojvoda Bojovic, amelyet az első világháború önkéntes katonái, valamint a környékbeli falvak lakói népesítettek be. A XX. század szörnyűségei, mindenekelőtt az első és a második világháború következtében Német- és Szerbcsernye eredeti szellemisége eltűnt, csak a megmaradt parasztházak és a templom idézik a földesurat és a régi időket. Magyarcsernye/Nova Crnja/Cernea Ungurească | Ungarisch-Czernya | Magyarcsernye Existenţa aşezării Cernea Ungurească (astăzi: Nova Crnja) începe cu familia Csekonics. în perioada cuprinsă între 25 aprilie 1792 şi 25 aprilie 1805, baronul a strămutat aici unsprezece familii. Familiile care doreau să se stabilească aici trebuia să se prezinte la moşier. însă mai târziu, mulţi au părăsit satul, din cauza inundaţiilor necontenite (História Domus, Magyarcsernye). Pe harta executată în 1808 de loan Lipszky, Cernea Ungurească încă nu este desemnată ca aşezare pe pusta cu numele Bozitó (LIPSZKY, 1808. VIII. aa, bb 40.). începutul adevăratei dezvoltări a satului se poate plasa în 1824, când, odată cu decesul lui losif Csekonics, moşierul domeniului de la Jimbolia şi, implicit, al satului Cernea Ungurească a devenit fiul său, loan (BOROVSZKY, 1911. b 73.). După ce, în 1828, familia baronului a dizolvat moşia maghiară de la Cestereg şi a populat-o cu germani, maghiarii s-au mutat pe pusta învecinată Bozitova. Probabil atunci a avut loc noua trasare a reţelei stradale a satului, adică formarea reţelei stradale ortogonale. în opera lui Antal Bodor apărută la începutul secolului al XX-lea, colonizarea satului este fixată în perioada dintre 1824-1829, dar probabil această dată se referă la recolonizare (BODOR, é. n. 60., 275.), deoarece în acest an, în cartea lui Ludovic Nagy, Czernya (Cernea Ungurească) apare deja drept comună cu aproape o mie de suflete (NAGY, 1829. 397.). Potrivit actului de succesiune al contelui loan, la Cernea Ungurească doar cârciuma mare se afla în proprietatea familiei Csekonics (MNL FML XIII. 5. 5. d. 3/1-2.). în a doua jumătate a secolului al XlX-lea, teritoriul domeniului, astfel şi Cernea Ungurească, a fost năpăstuită de mai multe calamităţi naturale. S-au DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI... 103
