Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: "Népek tavaszától" a "nagy háborúig"
TORDAS Az osztatlan közös tulajdonban lévő legelő használatát 1898-ban szabályozták. Minden birtokos negyed telkenként két tehén vagy borjú, valamint annyi sertést legeltethetett, amennyit elbírt tartani. A legelőterülettel nem rendelkező állattulajdonosoknak szarvasmarhánként évente három, sertésenként egy forintot kellett fizetni a legelővel rendelkező birtokosság pénztárosánál. A pénztár költségére a birtokosok két tenyészbikát is tartottak, viszont a kecskék legeltetése tilos volt a közös legelőn. Az állatok őrzésére alkalmazott tehénpásztornak minden legelőre kihajtott állat után járt négy krajcár, 20 liter kétszeres búza, fél kenyér, és 10 krajcár az üzekedés bejelentéséért. A kanász állatonként nyolc liter kétszeres búzát, öt krajcárt és fél kenyeret kapott, emellett kötelessége volt tenyészkanokat tartani. Minden sertés ellése után annak tulajdonosa 25 krajcár értékű burgonyát volt köteles fizetni a disznópásztornak.181 A közsegélyezési szabályrendeletet 1900-ban alkották meg, rendelkezései az 1886. évi községi törvényen alapultak. A Tordason adót fizetőknek kellett ellátni a rászorulókat oly módon, hogy az évente 20 korona alatt adózókhoz egy, a 20 és 100 közöttiekhez két, a 100 koronán felül fizetőknek három napig kellett élelmeznie egy segélyre szorulót. Ez a kötelezettség természetesen megváltható volt, ha naponként egy koronát fizettek a községi pénztárba, ebben az esetben az elöljáróság gondoskodott az élelmezésről. Szegénynek csak az minősült, akit a képviselő-testület azzá nyilvánított és az elöljáróság erről igazolást állított ki. A közsegélyre szorulók nevét törzskönyvben tartották nyilván, amelynek egyik példányát a járási főszolgabíróhoz kellett felterjeszteni. A képviselő-testület határozata ellen a járási főszolgabíróhoz, majd az alispánhoz, végül a közigazgatási bizottsághoz lehetett fellebbezni.182 A Váli járás főszolgabírájának utasítására dolgozták ki a marhalevelek kezeléséről szóló szabályrendeletet. Megállapították, hogy ilyen szabályzat a községben korábban még nem volt. A marhalevelek kiállításából eredő jövedelem a jegyzőt illette, amelynek összege levelenként 10 fillért tett ki, a tulajdonátruházó-záradék kiadása hat, az egészségi bizonyítvány megújítása négy fillérbe került.183 Az 1913-ban elfogadott húsvizsgálati szabály- rendelet szabályozta a hús minősége mellett a vágóhelyek működését, a hús szállításának és kimérésének a módját.184 181 Uo. Legeltetési szabályrendelet. 1898. május 1. 182 Uo. Közsegélyezési szabályrendelet. 1900. január 18. 183 Uo. Marhalevél kezeléséről szóló szabályrendelet. 1902. június 14. 184 Uo. Húsvizsgálati szabályrendelet. 1913. szeptember 1. 80
