Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
TORDAS reskedő, Henczli Jakab évi 80 forintért bérelte a kocsmát. Az összeírásból képet kaphatunk a tordasiak vagyoni helyzetéről: a településen összesen 51 ház állt, a gazdák 391,5 hold szántón (első osztályú), 219 kaszás réten (harmad osztályú), valamint 155 kapás110 szőlőn gazdálkodhattak. Az állat- állományt tekintve 30 ökör, 31 tehén, kilenc szarvasmarha, 13 borjú, 84 ló és 33 sertés volt a jobbágyok tulajdonában. Az összeírásból az is kiderül, hogy Szentlászlópusztát a tordasiak évi 800 forintért bérelték.111 Tordas népességét az összeírások alapján nem lehet pontosan megállapítani. Erre vonatkozóan teljes képet az uralkodó, II. József (1780-1790) által elrendelt népszámlálás (1784-1787) adatai szolgáltatnak. Ekkor a helység népessége 682 fő volt, közöttük 10 izraelita is élt a településen. Tordason 95 ház állt, ami jelentős eltérés az 1775. évi adatokkal szemben, azonban akkor csak az adófizetőket vették számba. A népesség társadalmi megoszlását tekintve kilenc nemes és egy pap, valamint hat kézműves élt a településen. Kálozpuszta népessége ekkor 16 fő volt, akik két család tagjaiként két házban éltek.112 Az összeírások névanyagát megvizsgálva a nevek többsége tót eredetre vall, azonban egy része mindenképpen magyar származásra utal. Nem volt ez másképp az 1715. évi összeírás névanyagában sem, az első telepesek feltehetően vegyes lakosságú vidékekről érkeztek. A század során folyamatosan érkeztek újabb telepesek, akiknek etnikai megoszlása - az összeírásokban feltűnő új nevek alapján - szintén vegyes lehetett. A magyar 110 Egy kapás akkora szőlőterület jelentett, amekkorát egy ember egy nap alatt meg tudott kapálni. Nagysága mintegy 150 négyszögölnek felelt meg. 111 MNL FMLIV. 9a Bicskei járás, 1774-1775. 297-303., 339. p. 112 Móra, 1971. 320-321. p. A népesség átalakulására, további rétegződésére a legmegbízhatóbb adatokat az első, a magyar korona minden országára kiterjedő népszámlálás nyújt, amelyet II. József uralkodó rendelete alapján, országos szinten 1784 és 1787 között, Fejér vármegyében 1785-ben hajtottak végre. Az országleírás 115 lakott helyet; várost (1), mezővárost (5), falut, pusztát és majort sorol fel, amelyeknek közel harmada túlélte a török uralmat. Fejér vármegyében 1785-ben - az önálló törvényhatóságú Székesfehérvár szabad királyi várost ide nem sorolva - 19 021 keresztény családban 93 866, 264 zsidó famíliában 1349 lelket jegyeztek fel, összesen 13 912 lakóházban. A II. József- kori összeírás végrehajtásakor a 95 215 fős tényleges népességből a „papi rendből valók" lélekszáma 114, a nemeseké 2729, viszont az egész vármegyében csupán 3 tisztviselőt és hivatalnokot („tisztség vagy hivatalbéliek és honoratiores”), mellettük 630 polgárt és mesterembert vettek számba. Az úrbéres társadalom tekintetében az összeíró 5988 földművest, 5244 „most nevezett polgároknak és parasztoknak successori, avagy legközelebb való örökösi"-1, valamint 14 350 házzal rendelkező és „kerti" zsellért sorolt be. A határozatlan időre („regementektől, hadi szekerektől") besorozott katonák összlétszáma 142, „a Birodalomnak egyéb szükségeire" 1949 fő. „Nevedékenyek" (értsd: családfők fiúgyermekei): 12 5431-12, 4401 13-17 esztendős fiú. A nők lélekszáma 45 772, a házasoké 18 880, a nőtlenek és özvegyeké 29 214 fő. Távollévő belföldön 1717, külhonban 18, ismeretlen helyen 272 személy, valamint a helyieken túl a vármegyében 1997 hazai idegen, 89 osztrák örökös tartományból és 37 egyéb országból való is tartózkodott. (MNL FML IV. le Fasc. 52. No. 238.100. d.) (szerk.) 52
