Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
Tördas A szerződésből kimaradt az evangélikus lelkész tartása, ezért a falubeliek 1740-ben engedélyt kaptak erre, amelynek fejében minden telkes jobbágy évente további két nap igás- vagy gyalogrobottal tartozott szolgálni.98 A földbirtokos a contractus egyes pontjait nem tartotta be, ezért a torda- siak panasszal éltek a vármegyénél. A nemesi közgyűlés elrendelte a hatályos urbárium megtartását.99 A felszólítás hatására Peyerl Erzsébet új cont- ractust kötött, amely nagyjából megegyezett az 1737. évivel, azonban néhány pontban kiegészült. A kocsma haszna Szent Györgytől Szent Mihály napig ismét a földbirtokost illette, viszont a mészárszék a falué maradt. További földterületeket bocsátott a jobbágyok rendelkezésére a pusztákon, cserébe a kilenceden felül minden 60 lépésnyi föld után évente egy nap robottal tartoztak. Újabb réteket is biztosított a falu számára azzal a feltétellel, hogy minden kilencedik boglya100 után évi egy napi robotot kellett teljesíteni. Az igaerővel rendelkező gazdákat minden karácsony alkalmával egy szekér tűzifa Bárokról Tordasra történő szállítására kötelezte.101 Peyerl Erzsébet 1744-ben elhalálozott, kiskorú fiai (Mátyás és János) gyámjául második férjét, Persh Károlyt és fivérét, Peyerl Mihályt nevezték ki. Az árvák gyámjai bérleti szerződést kötöttek a falubeliekkel a földesúri kezelésben lévő birtokokra. Az egyezség értelmében a tordasiak évi 1000 forint ellenében négy esztendőre bérbe vették a tordasi, szentmiklósi és szentlászlói majorsági földeket, a malmot, a kocsmát, a mészárszéket, a dézsmát és a szőlőket. A majorsági épületeket és a hozzá tartozó kertet jó állapotban kellett tartaniuk, s azt is kikötötték, hogy amennyiben a major leégne, akkor a kárt kötelesek megtéríteni. A gyámatyák gondoltak a Tordason élő zsidóra is, mert meghagyták „olyas ordában [rendben] a mineműben az Istenben boldogult asszony idejében tartatott". A dokumentumban többet erről nem jegyeztek fel, feltehetően a kocsmát bérlő zsidóról lehetett szó. A vadászati, halászati és favágási tilalmat is beleírták a szerződésbe, viszont vigyázniuk kellett az erdőre, a vadakra és a tóra. A gazdák 50 mérő búzát kaptak vetésre, amelyből 30 mérőt az árváknak minden évben Győrbe kell vinni. A contractus lejártakor az 50 mérő búzát vetőmagban vagy vetésként kell visszaadni. A bérleti díjat (árenda) két részletben; Szent György napján (április 24.) és Szent Mi98 Uo. 1740. december 17. 99 MNL FMLIV. la/1.1742. szeptember 28. 345. p. 100 A boglya régi magyar földmérték, mértéke tájegységenként változott, 1000 és 1850 négyszögöl nagyságú rétföld tett ki egy boglyát. 101 MNL FML IV. 73. Tordas. 1743. február 4. 48
