Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában A vármegyei ügyészi tisztséget Fejér vármegyében 1711-től töltötték be, 1726-tól alügyészt is választottak. Az 1794. évi tisztújítástól tiszteletbeli al- ügyész működött, a 19. században már 3-5 személy töltötte be ezt a tisztséget. A vármegyei főügyészt három évre választották, a közgyűlés előtt tette le a hivatali esküt. Ha az állás korábban megüresedett, akkor a következő tisztújításig a főispán kinevezett egy új tisztviselőt. A vármegyei tiszti főügyész szakigazgatási tisztviselőként, jogászként járt el a közigazgatási ügyek intézésekor; a jelentéseket felülvizsgálta, ellenőrizte a számadásokat. A közgyűlés gondoskodott arról, hogy megkapja a munkájához szükséges határozatokat, az ügyek másik csoportjáról csak tájékoztatták. Megküldték a törvényszéki végzéseket, az illetőségi körébe tartozó, a törvényszékek ügyrendjére vonatkozó törvényszéki határozatokat. A közgyűlés a más vármegyétől érkezett megkereséseket, törvényszéki idézéseket átadta a vármegyei törvényszéknek, később azokat a tiszti ügyészi hivatallal is közölték. A vármegyei ügyész vagy alügyész jelen volt a törvényszéki üléseken, hivatalához tartozott a büntetőperek vitele, bűnvádi vizsgálatok lefolytatása, bűnügyekben a vádat képviselte. A maguk költségén ügyvédet fogadni képtelen felek a vármegyei közgyűléstől kérték perükhöz az ügyészi pártfogást. A továbbiakban az ügyészi hivatal intézte a tiszti pártfogás alatt lévő ügyet, a főügyész volt a hivatalbeli felperes. A tiszti főügyész - az alispán, fő- és alszolgabírók, a jegyzői hivatal mellett - tagja volt a vármegyei közgyűlésből kiküldött állandó bizottságoknak és a legkülönbözőbb feladatokkal megbízott alkalmi küldöttségeknek is. Munkáját bővítette a nemesi ügyek rendszeres vizsgálata, de a tiszti főügyész jelenlétében kellett az árva vagyonát is más vagyonától elválasztva felméretni. Az ügyész bizottsági tagként részt vett az osztály törvényes végrehajtásában is. A vármegyei tiszti főügyész bekapcsolódott a vármegyei szabályrendeletek kidolgozásába, utólagos felülvizsgálatukba. Például 1828-ban abba, amely az új tisztviselők választására vonatkozó szabályrendeletet dolgozta ki.512 Az urbariális panaszok kivizsgálásakor hivatalánál 512 A szabályrendelet helyi érvényű, esetünkben vármegyei jogszabályokat jelent. A feudális korban a latin statutum, majd a rendszabás kifejezést használták. A vármegyék, mint jogszabályalkotók egyre szélesebb körben adtak ki szabályrendeleteket olyan esetekre, amelyeket törvény nem szabályozott. Hatályuk az adott területre, így Fejér vármegyére terjedt ki. A vármegye újjászervezésétől kezdve a vármegyei közgyűléseken „közös elhatározással" dolgozták ki és fogalmazták meg e rendeleteket. A statútumokat bevezették a közgyűlési jegyzőkönyvekbe. A rendszabályok ismeretére szüksége volt a községi tisztviselőknek is. A járási főszolgabírók gyakran foglalkoztak azok összegyűjtésével. A rendeletek könyve gyakran tartalmaz vármegyei rendszabályokat. 251
