Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában Amint arra korábban utaltunk, a hódoltság előtti vármegye járási beosztása nem ismert, csupán egy 1543. évi adólajstrom említi Cseh Gergely szolgabíró járását. A török hódoltságot követően helyreállított Fejér vármegye csupán két járásra tagozódott, egy ideig állandó székhelyük nem volt. A17. század végétől a járásokat szolgabíráik nevéről nevezték el; az egyiket, amely a Veszprém vármegyétől visszakerült részeket foglalta magába, Ko- losváry Ferenc, a másikat, amely a Komárom vármegyétől visszakerült részeket tartalmazta, Albert Benedek járásának, forrásokban is ekként szerepelnek. A 18. század elejére módosultak az elnevezések; Alsó, későbbi nevén Vértesaljai járásra, valamint Felső, utóbb Sármelléki járásra. Földrajzi elhelyezkedését tekintve; az Alsó járás a vármegye északi, a Felső járás annak déli területeit foglalta magába. A két járás határa a Csákberény-Pá- kozd-Perkáta-Rácalmás vonalon húzódott oly módon, hogy a négy település az előbbi közigazgatási egységbe tartozott. A csaknem egy évszázadon át érvényben lévő járási beosztást 1767-ben Fejér vármegye közigazgatásának elsőrendű testületi szerve, a nemesi közgyűlés változtatta meg.501 Eredményeként a Vértesalja elnevezés megszűnt, helyette létrehozták a vármegye keleti és középső részén húzódó Bicskei és Csákvári járásokat, a vármegye nyugati részén elterülő közigazgatási egység - ugyan területe némiképp csonkult - maradt a Sármelléki. A Csákvári járás a vármegye középső részén, annak nyugati határától a Dunáig, a Bicskei járás tőle északra, a Sármelléki járás délre terült el. A következő évszázadban a növekvő ügyforgalom terheit oly módon enyhítették, hogy fokozatosan bővítették a „hivatali kar" (szolgabírák, alszolgabírók, esküdtek) létszámát. Majd a folyamattal párhuzamosan, a járásokat kerületekre osztották: az 1849. május havi kimutatás szerint a Sármelléki járást hat, a Csákvári járást öt, a Bicskei járást négy kerületre.502 A szabadságharc vérbefojtását követő negyedszázad a legváltozatosabb a vármegye járási beosztását tekintve; a régi beosztás megszűnt, új elnevezéseket kaptak, s területüket is újonnan állapították meg. A Bach-korszak neoabszolutista rendszerében a településeket négy, székhelyükről elnevezett járásba sorolták: Székesfehérvári, Móri, Váli (majd Bicskei), Herczegfalvai (utóbb Sárbogárdi). 1861-től újfent életbe lépett a járások kerületi beosztása, azzal együtt, hogy számuk ismét háromra redukálódott: Sármelléki járás (hat kerület), Csákvári járás (öt késői MNL FML IV. la/1.14. köt. 205-209. p. 1767. december 15. 502 MNL FML IV. 102a 3. d. Jegyzőkönyvek vázlatai. 1849. május 16. 243
