Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István-Czetz Balázs-Dakó Péter: "Tordason mindig kék az ég"
Tördas nyeltek, elsőként a legio XV Apollinarist. Claudius uralkodása idején alakult ki Pannónia provincia végleges formája s érte el végleges kiterjedését is. A provincia keleti határát a Duna vonala jelentette, amely természetes akadályként feszült a barbár népek és a Római Birodalom között. Az egységes provinciát feltehetőleg Traianus császár (98-117) idejében, 106 körül kettéosztották; Pannonia Inferior a provincia keleti, Pannonia Superior a nyugati felén jött létre. A két rész között a határ a Duna-kanyartól indult és a Balatont keleti oldalon kerülve húzódott délre. Pannonia Inferiort egy praetori rangban lévő helytartó irányította, míg a másik provinciát egy magasabb rangú, egykor consulságot viselt helytartó kormányozta. A különbség a két provinciában állomásozó katonai erőben is megmutatkozott. A keleti részben csupán egy légió (legio II. adiutrix) állomásozott Aquincumban, ezzel szemben a nyugati részben három légió szolgált. Hadrianus császár (177-138) uralkodása idejére tovább erősödött a két provincia hadereje, Pannonia Inferiorban ekkor mintegy 12-13 cohors (gyalogos alakulat) és öt-hat ala (lovas alakulat) állomásozott. A határvédelmet szolgáló katonai erők Vespasianus (69-79) uralkodásától kezdve fokozatosan a tényleges határvidékre települtek, elhagyva korábbi birodalmon belüli állomáshelyüket. Ez a folyamat Hadrianus uralkodásának elejére zárult le Pannóniában, ettől az időtől kezdve a katonai alakulatok belpolitikai rendfenntartó erőként már nem játszottak szerepet, fő tevékenységük a határvédelemre koncentrálódott. Ez a lineáris védelmi rendszer tehát fokozatosan épült ki és évszázadokon keresztül fenn is maradt. A limes (vagy ahogy akkortájt hívták: ripa), ha közvetlenül folyóra támaszkodott, erődök, légiós táborok, őr-és jelzőtornyok rendszere volt, amelyeket út, az úgynevezett limes út kötött össze. Az út összeköttetést biztosított az erődítmények között, támadás esetén pedig lehetővé tette a gyors csapat átcsoportosítást is. Tordashoz köthető első római emlék már igen korán szerepel az írott forrásokban. Kézai Simon krónikájában említést tesz egy kőoszlopról, amely az ő magyarázatában a tárnok-völgyi ütközetben elesett Keve, hun kapitány síremléke lenne. Kézai így ír erről: „A húnok osztán észrevévén, hogy Macrinus és Ditrik a viadal helyéről táborukat visszavonták, a viadal helyére visszatérve, baj- társaik tetemeit, mellyeket megtalálhattak, és Köve kapitányt az országút mellett, hol a kőbálvány van felállítva, scytha módon ünnepélyesen eltemették s azon táj környékét ezért Köveházá-nak nevezték. "17 17 Kézai. 16
