Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Czetz Balázs: Két "világégés" között
Tördas összesen 13.407 pengőt fordítottak szövetkezeti keretből. A kultúrház fenntartására 1941 és 1942 között 19.361 pengőt juttatott a szövetkezet.289 A település 1943 szeptemberében tárgyalta következő évi költségvetését, amelyből megállapítható, hogy a kiadási oldalon 43.833 pengőt, míg a bevételi oldalon 19.840 pengőt terveztek, azaz a költségvetésből az 1944-es esztendőre hiányzott 23.993 pengő, amelyet pótadó kivetésével óhajtottak beszedni.290 Ezekből az adatokból látszik, hogy a Hangya Szövetkezeti Központ a település éves költségvetésének több mint a hússzorosát fordította 1939 és 1943 között a mintafalura, a mintaszövetkezetre és ezen keresztül Tordasra. A beruházások egy része csak közvetetten szolgálta a település érdekeit, más része viszont közvetlenül is a falusi lakosság egészségét, kényelmét szolgálták. Ez utóbbiak közül meg kell említeni az egészségházat és napközi otthont. A szövetkezet jelentős anyagi áldozatok árán új épületet emeltetett (a munkákat ismét Göbl Miklós végezte), amelyben egy fedél alatt kapott elhelyezést a zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat és az óvoda. A zöldkeresztes szolgálat védőnői, ápolónői szerepet töltött be, funkciója a csecsemő és gyermek egészségvédelem mellett, a szegények ápolása és a szociális gondozás volt. Ezen feladatait ingyen végezte, míg az orvosi ellátás továbbra is térítés ellenében történt. A napközi otthonos óvoda felállítására az 5098/1942-es alispáni rendelet értelmében került sor. A településen már régóta igényként jelentkezett egy óvoda létesítése, erre azonban a falunak nem volt pénze, a kormányzat részéről pedig az óvónőn, illetve annak bérén kívül egyéb segítség nem érkezett. Ismét a Hangya szövetkezet központja segített a tordasiakon, az egészségházzal egy épületben alakították ki az óvodát és a fenntartásához is hozzájárultak évi 2000 pengővel. A helyi szövetkezet további ötszáz pengőt biztosított, a maradék ötszáz pengőt pedig a település állta, így ez az összeg a dologi kiadásokra és a dajka bérére elég volt.291 A település közműveinek a fejlesztése is összekapcsolódik a szövetkezeti mintafalu építésével. A mintagazdaság nem csatlakozott a községi villamoshálózatra, hanem saját fagázüzemű motorral meghajtott dinamóval termelte a 120 volt feszültségű egyenáramot. A településen felépült szövetkezeti épületek (leventeotthon, szövetkezeti központ stb.) természetesen rácsatlakoztak a település villanyhálózatára. A Középeurópai Gazdasági 289 MNL OL Z1390. 9.11. 290 MNL FML V. 176a 1943. szeptember 1. 291 Uo. 1942. április 17. 132
