Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Czetz Balázs: Két "világégés" között
Két „világégés" között főtitkár Wiktorin Ernő uradalmi segédtiszt, a titkár Hamar Gyula községi tisztviselő lett. Pénztárosnak Németh József cipészt választották. Az egyesület negyven taggal kezdet meg működését. Az alapszabály alapján az egyesület a céllövés gyakorlásán túl „súlyt helyez a tagok vallási és hazafias érzésének erősítésére, erkölcsi felfogásának nemesítésére, jellemének szilárdítására, a lövész bajtársi szellem kifejlesztésére". Az 1939. évi II. törvénycikk szerint a polgári lövészegyletek 1940. március 1-től már csak sportlövészettel foglalkozhattak, más tevékenységet nem folytathattak, így a február 10-én tartott ülésén a Tordasi Polgári Lövészegyesület jelenlévő 11 tagja kimondta az egyesület feloszlását. Még egy hivatalosan bejegyzett egyesület működése ismert a korszakból, a Tordasi Atlétikai Clubé. Megalakulására 1935. december 22-én került sor, díszelnöknek megválasztották Hardy Dreher Béla földbirtokost, elnöknek Pontőr István tanítót. A klub 49 rendes és 22 pártoló taggal alakult meg. A szervezet célja volt „a sportot és kultúrát székhelyén terjeszteni". Az atlétikai klub foglalkozott „a sport minden ágával amatőr módon" és „tudományos előadásokat és felolvasásokat" is rendezett. Pecsétjén a Tordasi Atlétikai Club 1935 felirat olvasható, az egyesület színe zöld-fehér volt.280 Az oktatás a korszakban felekezeti alapon, az egyházak által fenntartott iskolákban folyt. Végigtekintve a 20. század első felének népszámlálási adatain, Tordason a katolikusok aránya 25 és 30 százalék között mozgott, az evangélikusoké 55-60 százalék között, a reformátusoké pedig 10-15 százalék között.281 Egyértelmű, hogy a település lakóinak több mint a fele az evangélikus vallást gyakorolta. A település evangélikusai döntő többségben tót származásúak voltak, amelyet alátámaszt az is, hogy 1895-ig az igehirdetés részben magyar, részben tót nyelven folyt. Ugyanakkor a népszámlálások alapján a lakosság magát magyar anyanyelvűnek vallotta. A gyülekezet temploma a 18. század végén épült. Az első világháború idején, 1916-ban a kínzó nyersanyaghiány enyhítésére - akárcsak más településekről - Tordasról is rekviráltak két harangot (az egyik 247 kg, a másik 34 kg súlyú). A háborút követően a hívek adakozásából az egyházközösség két új harangot öntetett, amelyeket 1924. április 21-én húsvétkor Balogh István bokodi lelkész, Fejér-komáromi esperes szentelt fel. Ezzel ismét háromra nőtt a tordasi evangélikus templom harangjainak száma. A legna280 MNL FML IV. 428. 281 Magyarország településeinek vallási adatai (1881-1949). 362-363. p. 125
