Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Czetz Balázs: Két "világégés" között
Két „világégés" között átlagosan 30 centiméterre emelték ki a házakat, amelyeknek főfalvastagsága általában 50-60 centiméter, közfalvastagsága 30 centiméter volt. A falak külső magassága ritkán haladta meg a három métert, emeletes ház ekkor még egy sem állt Tordason. A beltelkek átlagos nagysága négyszáz négyszögöl volt, jellemzően deszka- és léckerítéssel bekerítve. A településen egy közkút és 186 magánkút (ezek jellemzően ásott kutak voltak) szolgáltatta az ivóvizet. Az utakat ritkán szegélyezték épített járdák, ezek kialakítása csak a 1930-as években indult meg. A településen állami és megyei utak nem voltak, négy vicinális út vezetett át rajta. A Tordas-Martonvásár út kővel volt fedve, a másik három, Tordas-Vál, Tordas-Gyúró és a Tordas-Kajá- szószentpéter utak csupán földutak voltak, amelyeken az esős időben igen nehezen lehetett járni. A falu határában 12 kilométernyi dűlő út futott, amelyeken száraz időben jól lehetett járni, az esőzések azonban ezeken is igen megnehezítették a közlekedést. Az utak karbantartása kimerült abban, hogy az azokat szegélyező árokból a kátyúkat földdel betömték. A szél és a hófúvás elleni védekezésül 1930-ban az utak mentén 500 fát ültettek. A település nyugati szélén az utak mellett a szomszéd község irányát és távolságát jelző táblák álltak.269 A közvilágítás 1928-1929-től terjedt el Tordason, amelyet a Bicskei Villamossági Rt. építtetett ki. A képviselő-testület 1926 júniusában kötött szerződést a település villannyal való ellátásáról, ennek 8000 pengős költségét hitel igénybevételével biztosították. A munkálatok hamarosan megindultak és a külső vezetékhálózat kiépítését 1927 decemberében fejezték be, a szolgáltatás 1928. január 3-án indult meg, ekkor még csupán hat fogyasztó kapcsolódott a hálózatra. A 255 házból álló településen 1932-ben még mindig 269 MNL FMLIV. Tordas községi monográfia. DALÁRDA (Magántulajdoni 117
