Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Czetz Balázs: Két "világégés" között
Tördas hogy a szervezet 1919. január 20-ával szüntette be tevékenységét. A testület ennek hatására a meglévő két éjjeli őr mellé további két fegyveres őr alkalmazását tartotta szükségesnek, ahogy írták „addig, amíg a szükség kívánja".235 A két fegyveres őrt a település végül március 1-jéig alkalmazta ekkortól, a „fegyveres éjjeli őrök alkalmazásának szüksége a közvélemény szerint" már nem állt fenn. A településen 1918. december 12-én földigény-jogosultság megállapítására hivatott bizottság alakult. Tagjai között találjuk a képviselő testület hét tagját, valamint hét főt az öt kataszteri holddal nem rendelkező kisbirtokosok közül. A bizottság felállítására a földreform előkészítése miatt került sor.236 A törvény végül 1919. február 15-én került kihirdetésre és az ötszáz hold, illetve egyházi birok esetén a kétszáz hold feletti birtokok kártalanítás ellenében történő kisajátítását írta elő. A felálló bizottságok a földigénylők összesítésén kívül megvizsgálták az igény jogalapját is. A politikai radikalizálódás, az ellátásbeli hiányosságok és az ezzel járó nélkülözések a falu lakóit fokozatosan a fennálló hatalom jelenlévő képviselői ellen fordították. Tordason, sok más településhez hasonlóan, a közhangulat a közigazgatás helyi végrehajtója, a jegyző ellen fordult. A szociáldemokrata párt tordasi csoportja 1919. február 13-án beadványnyal fordult a kormánybiztoshoz és kérte a jegyző, Puskás János sürgős eltávolítását, mert mint írták „a község lakossága tovább nem tűri itt létét". A kormánybiztos utasítására ismét a váli főszolgabíróra hárult a feladat, hogy intézkedjen, aki a többszöri helyszíni megbeszélés, tájékozódás után megállapította, hogy a jegyző ellen olyan kifogást nem támasztottak, amely vizsgálat lefolytatását vagy állásából való elmozdítását indokolná. Ugyanakkor „tekintettel a nép hangulatára" a szociáldemokrata 235 MNL FML V. 176a 1919. január 18. 236 Uo. 1918. december 12. 98 (Közli: Wűnscher,1943. 148. p)
