Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)

Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között

Kjsapostag a két háború között

Papp József traktorján az 1940-es években

ját jószágát hajthatta ki legelni, amit minden év április 5-ig be kellett jelenteni. Mészárosok és hentesek illetve azok, akik kifejezetten hízó állatot tartottak „üzérkedés céljából ” a közös legelőt nem használhatták. A túllegeltetés elkerülésére 210 darab állatban maximálták a kihajtható egyedszámot, és a legeltetést szakaszos beosztás szerint folytatták.30

A közösség érdekeit szolgálta az 1928-ban alakult erdőbirtokosság is, amely az egykori úrbéres telkes gazdák osztatlan közös tulajdonán jött létre. Ekkor készült el az úgynevezett „kopárjavítási” terv is, amely tulajdonképpen egy hosszú távú erdősítési program volt. Az erdősítésre a legelőből a legeltetésre alkalmatlan vagy gyenge besorolású részeket jelölték ki, összesen 27 katasztrális holdat. A leírás szerint ez a rész „ meredek, szakadásos folyópart ” volt, ahol a talajt vékony gyepréteg takarta, sőt egyes helyeken csupasz meredek oldalból állt. Ennek a területnek a gazdasági hasznosítására csupán az erdősítés mutatkozott alkalmasnak. Ezért egy meghatározott ütemterv alapján tíz év alatt a területet egyharmad rész fekete fenyővel és kétharmad rész akáccal szándékoztak beültetni. A szükséges csemetéket (összesen 214 800 darabot) az állam térítésmentesen bocsátotta az erdőbirtokosság részére, a tagokat csak a fuvar, a csomagolás költsége és az ültetés munkája terhelte, így a várható költségeket tíz évre 3078 pengőben határozták meg. Az elvégzendő munkákat és az erdősítés menetét a sárbogárdi erdőhivatal ellenőrizte.31

Az állami és a felekezeti iskola ügye, mint láthattuk nem csak oktatáspolitikai kérdés volt, hanem nemzetiségi és felekezeti ütközőpont is. A településen sem az evangélikusoknak, sem a római katolikusoknak nem volt temploma és egyik fele93