Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között
Kjsapostag története ni, majd 1920-tól dolgozott Kisapostagon. Magyar és szlovák nyelven beszélt, írt, olvasott. Ezen a két nyelven tanított is. Az első világháború alatt 1917 szeptemberétől a császári és királyi 71. gyalogezrednél teljesített szolgálatot, 1918 novemberében szerelt le. 1940. augusztus elsejével kényszemyugdíjazták. Babusnyik tanító ellen működése során - elsősorban a jegyzőtől és a tanfelügyelőtől - több panasz érkezett. Szoják Lajost 1933-ban vitéz Gerőffy Zoltán váltotta a jegyzői székben, ám ő sem volt elégedett az evangélikus iskolával, főleg annak kántor tanítójával, Babusnyik Jánossal. A jegyző 1934 júniusában, mint írja „másfél évi éber figyelés után” a tanfelügyelőségnek igen éles hangú jelentést küldött. Ebben kijelentette, hogy „Babusnyik János pánszláv érzelmű egyén ”, sőt odáig ragadtatta magát, hogy a jelentésben leírta „ez az ember Nagyságos Főszolgabíró Úr egy cinikus bűnöző. Alattomos és veszedelmes". Mindezen kijelentéseit arra alapozta, hogy ellenőrzése során nem tapasztalta sehol „a magyar géniusz, a magyar történelem, a magyar élet és a magyar fájdalom sejtelmeit”. A rendszeres feljelentések és ellenőrzések a korszakban mindvégig folytatódtak. A tanfelügyelőség egy ellenőrzése során megállapította 1938-ban, hogy a tanító „tanítási eredménye nem éri el a kívánt mértéket, vázlatai áttekinthetetlenek, tanítása nem módszeres”. Több, már minisztériumi szinten lefolytatott vizsgálatot követően a tanítót 1940-ben „végelbocsátás alá vonták” és nyugdíjazták. A magánéleti válsággal is küzdő Babusnyik János, vélhetően az ellene folyó eljárások és meghurcoltatás eredményeként 1940. október 24-én, 43 éves korában váratlanul elhunyt.28 Babusnyik Jánost Lehoczky Andor követte az evangélikus iskola tanítói székében. Egy település társadalmi önszerveződései, az egyesületek is sokat elárulhatnak a falu belső életéről, sajnálatosan azonban a korszakban Kisapostagon működő egyesületekről nem sok információval rendelkezünk. A jegyzői jelentések alapján bizonyosan volt egy olvasókör, amelyet főleg a „tót" nemzetiségű lakosság látogatott, és éppen ezért a jegyző szemében nem kívánatos egyesület volt. A központi elvárásoknak megfelelően, illetve talán részben azért, hogy a „ tót olvasókört” ellensúlyozza, 1926-ban megalakult a községi levente egylet. A levente mozgalom a két háború között a katonai előképzés fontos szervezete volt. A mozgalom keretein belül nemzeti szellemű és valláserkölcsi nevelést folytattak és kiemelt hangsúlyt helyeztek a testedzésre, valamint a honvédelmi alapismeretekre. A kötelező és néhol túlzott szigorral fellépő mozgalom nem volt mindig népszerű a fiatalok körében főleg, hogy 1939-ig önállóan is létezett egy emberarcúbb ifjúsági mozgalom, a cserkészet. A nyilas hatalomátvétel utána a leventék harci cselekményekben is részt vettek, közülük sokan elestek vagy hadifogságba kerültek. A kisapostagi mozgalomnak csupán az 1926. március 28-án kelt alakuló ülés jegyzőkönyve maradt az utókorra, ebből és a más jelentésekben olvasható híradásokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a leventemozgalom nem volt számottevő a falu90
