Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között
Kisapostag a két háború között Aratás az 1930-as években A nemzetiségi megoszlás alapján 356 magyart (46,35 százalék) és 412 „tótot” (53,64 százalék) írtak össze. A lakosság kivétel nélkül a falu belterületén élt 186 lakóházban, illetve annak 281 lakrészében, zömmel földművelésből. A településen ekkor állami, illetve középületként csak a községházát és az evangélikus iskolát tartották számon. Az elöljárók tekintetében sem történt alapvető változás, a bíró mellett négy esküdt, a közgyám, a jegyző, a kisbíró és a bába teljesített szolgálatot. A közigazgatási beosztás alapján a település a hercegfalvai országgyűlési választókerülethez tartozott. A törvényhatósági bizottsági választókerület székhelye a négy kilométerre lévő Baracson volt. Az adonyi járási székhely 28 kilométerre, a vármegye székhelye (Székesfehérvár) pedig 54 kilométerre volt az akkori közutakon. Csendőrőrs nem működött a településen, rendfenntartók legközelebb Dunapentelén állomásoztak (nyolc kilométer), a folyamőrség pedig Dunaföldvá- ron (11 kilométer) funkcionált. Hivatásos és önkéntes tűzoltóság sem létezett, csak az úgynevezett kötelezett tűzoltóság, amely a falu lakosságának tűz elleni önszerveződő védekezését jelentette. A közegészségügyi és szociális helyzetkép szerint a körorvos a nyolc kilométerre lévő Dunapentelén rendelt, magánorvos pedig nem praktizált a településen. A születéseknél a községi bába segédkezett. A legközelebbi közkórház a tájékoztató lap szerint Budapesten, 76 kilométerre működött, ez az adat azonban bizonyosan téves, hiszen ekkor már több mint húsz éve Székesfehérváron is fogadta a betegeket a Szent György Kórház. A községben vízvezeték még nem épült ki, a kútból nyert ivóvíz viszont egészséges emberi fogyasztásra megfelelő minőségű volt (ennek ellenére 1929-ben mélyfúrású kút létesítésére a település 1000 pengő 81
