Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között
Kisapostag a két háború között A település önálló nagyközséggé tehát 1921-ben vált. Az akkori állapotokról, a lakosság létszámáról, etnikai összetételéről a legrészletesebb képet az 1920-as népszámlálás adatai alapján kapunk. E szerint a település 1687 kataszt- rális holdon terült el (ez az adat egybevág a szabályrendeleten szereplő értékkel), a jelenlévő lakosság száma 702 fő volt, ketten külföldön tartózkodtak. A férfiak száma 341 fő (48,57 százalék), a nők száma 361 fő (51,42) volt. 334 (47,57 százalék) házas és 334 (47,57 százalék) nőtlen, illetve hajadon lakta ekkor a falut, emellett 33 (4,70 százalék) özvegyet és egy (0,14 százalék) elvált családi állapotút is összeírtak a népszámlálás során. Az anyanyelv szerinti megoszlás alapján 367-en (52,27 százalék) vallották magukat magyarnak, 334-en (47,57 százalék) „tótnak”'4 és egy fő (0,14 százalék) németnek. Hasonló arányokat tapasztalunk, ha a felekezeti megoszlás számsorait vesszük górcső alá. 331 lakos (47,15 százalék) vallotta magát római katolikusnak, 347-en (49,43 százalék) pedig az evangélikus egyházhoz tartozónak, 21-en (2,99 százalék) reformátusnak, hárman (0,43 százalék) pedig egyéb vallásúnak. Görög katolikus, görög keleti, unitárius, vagy izraelita hit szerint élő 1920-ban nem volt Kisapostagon. A számadatokból látszik, hogy a magukat „tót” anyanyelvűnek vallók zömmel evangélikusok voltak, a magyar anyanyelvűek pedig katolikusok. Amennyiben az 1916-os sematizmus adataival vetjük össze az 1920-as népszámlálási adatokat, különös eredményt kapunk. A sematizmus ugyanis kettőszáz katolikusról, 419 evangélikusról és 11 reformátusról ad számot. Nehezen képzelhető el, hogy négy év alatt 131 lakos tért volna át a római katolikusról az evangélikus hitre; itt inkább az adatfelvétel pontatlanságáról lehet szó.15 Aratás Kisapostagon 79
