Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között
KISAPOSTAG A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT Az első világháború és az azt követő forradalmak viharai, a trianoni döntés sokkhatása csak lassan tompuló, de soha nem múló fájdalmat okoztak az ország népének. A frontokon harcoló katonák, a nélkülözni kénytelen hátországi hozzátartozók, mind saját bőrükön tapasztalták a társadalmi berendezkedés és a gazdasági rendszer igazságtalan voltát. Az elsősorban földművelésből élő népesség részéről éppen ezért jogos igényként jelentkezett a földbirtokszerkezet megváltoztatása. Ennek végrehajtására született meg az 1920. évi 36. törvénycikk „a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről”. A Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter nevével fémjelzett, a köztudatba csak Nagyatádi-féle földreformként bekerült intézkedés, ha alapvető célját nem is teljes mértékben érte el, mégis 1848 óta példátlan mértékben avatkozott be a földbirtokok magánjogi viszonyaiba. A törvény deklarált célja volt: „hogy a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tegye. Evégből ez a törvény a lehetőséghez képest előmozdítja a földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas mívelésére képesek is és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem juthattak. ” A reform eredményeként az ország földterületének 8,5 százalékát osztották fel, összesen 1 275 548 katasztrális holdat. Kisapostagon a földreform végrehajtása azonban komoly akadályokba ütközött, hiszen a település egésze kisbirtokokból állt (ezért nem volt miből osztani). Végül a baracsi határban 110 hold szántót (ez az összterületnek mindösszesen 6,5 százaléka volt), a kisapostagi határban pedig tíz házhelyet tudtak csak a földigénylők között kiosztani. A földhöz jutottak nem ingyen kapták az ingatlanokat, hiszen három százalékos kamat mellett tízévi törlesztéssel kellett az ellenértéket kifizetni. Arra is törekedtek a földosztás során, hogy a birtok azok (illetve örököseik) kezében maradjon, akik kapták, ezért megnehezítették az ingatlan jelzáloggal történő megterhelését és elidegenítését is. A település birtokszerkezetét alapjaiban nem változtatta meg ez a rendelkezés és csupán minimális változást hozott a fölművelők életében. Az 1920-as esztendők elején kibontakozó, Bethlen István miniszterelnök (1921-1931) nevével fémjelzett politikai és gazdasági konszolidációs folyamat eredményei nem csupán az ország, de Kisapostag fejlődésében is kedvező folyamatokat eredményeztek. A kisközség 1871-től Baraccsal alkotott körjegyzőséget, ám a fejlődésnek köszönhetően 1921-ben már jogosan jelentkezett mind Baracs, mind Kisapostag részéről az önállósodás igénye. Kisapostagon 1921. március 1-jén 71
