Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kisapostag története Soll-Kiskun vármegye területén levő Dunaegyháza község jegyzője teljesíti, haladéktalanul beszüntettessék és Kis-Apostag község pénzügyi adminisztrációját is saját elöljárósága vegye át. ”32 Az ügy lezárásaként a kisapostagi elöljáróság 1892. február 10-én megjelent Dunaegyházán és átvette a kisközségre vonatkozó adóügyi iratokat, főkönyveket és kataszteri birtokíveket.33 Miközben javában folyt a két település különválasztására vonatkozó eljárás, Kisapostagot egy másik esemény is lázban tartotta, nevesül a körjegyző, Pálmaffy Fülöp ellen indított vizsgálat. A járási főszolgabíró 1890-ben a jegyző nyugdíjazását kérte annak „agg kora és munkaképtelensége miatt”. Pálmaffy Fülöp, aki feltehetően 1872-től látta el a körjegyzői tisztséget (első említése körjegyzőként 1877-ben történt), 1890-ben betöltötte a 64. életévét. Ekkor alkalmassági vizsgálatnak vetették alá, aminek során megállapították, hogy munkabírása csökkent, a „szellemi erélye kissé hanyatlott”, feladatait csak segéderő alkalmazásával tudja ellátni. A szakvélemény hatására a főszolgabíró felszólította a baracsi körjegyzőség tagjait, hogy fontolják meg egy segédjegyző munkába állítását, amit a képviselő- testületek közös ülésen évi 250 forintos fizetéssel elfogadtak, bérét a két község egyenlő arányban fizette. A jegyző ellen a főszolgabíró fegyelmi eljárást kezdeményezett hanyag munkavégzés címén, fő bűnének az adók nem megfelelő behajtását rótták fel. Védekezésében a körjegyzőség kiterjedt területére hivatkozott, ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy a jövőben segédjegyző lesz majd a segítségére. Ennek ellenére 15 forint pénzbírsággal büntették, valamint a 10 forint 80 krajcár eljárási díj megfizetésével sújtották. Az eljárás során kiderült, hogy már korábban is voltak kisebb bírságai, de ezek miatt nem változtatott hozzáállásán.34 Pálmaffy Fülöp, akihez a körjegyzőség lakói ragaszkodtak, a támadások ellenére egészen 1893-ig hivatalában maradhatott, utóda Lippe Ignác lett. A segédjegyzői státuszt ekkor még nem véglegesítették, az egyre növekvő adminisztráció viszont idővel megkívánta alkalmazását. Galambos Lajos körjegyző 1907-ben kérvényezte egy segédjegyző felvételét, azonban a baracsi képviselő- testület elutasította. A határozat ellen a jegyző fellebbezett az alispánnál, indokai között Baracson az utóbbi két évben végrehajtott parcellázások miatt megnövekedett ügyintézést, valamint a körjegyzőség szétszórt fekvését hozta fel. Végül a baracsiak 1908 márciusában megszavazták a segédjegyző foglalkoztatását, amit viszont a kisapostagi képviselő-testület nem támogatott. Szerintük Baracs számára a segédjegyző rendszeresítése „égető szükséggé vált”, a kisapostagi ügyforgalom viszont évek óta változatlan. A kisközségnek a segédjegyző évi ezer koronás fizetésének egyharmadát kellett volna állnia, ami szerintük elfogadhatatlan. Galambos Lajos ezúttal is az alispánhoz fordult panaszával. A cél érdekében a jegyző a körjegyzőség területén 1908. április 9-10-én népszámlálást tartott, a 2566 fős összlakosságból Baracson 1853, míg Kisapostagon 713 emberéit. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága felszólította a kisapostagi képviselő-testületet a kér58
