Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kisapostag története a törvényhatósági bizottság 1890. május 5-ei ülésén jóváhagyta. A hivatalos megerősítést megelőzően a szabályrendeletet Kisapostagon közszemlére tették, de a falu lakói közül ellene senki nem élt kifogással.19 A szervezeti szabályzat értelmében Kisapostag továbbra is kisközségi jogállású, körjegyzőséget alkotott Baraccsal. A népességet itt 318 fősnek írják, ami ellentétben áll a népszámlálási adatokkal (1880: 360, 1890: 472 fő). Ekkor 1600 katasztrális holdból álló határában összesen 103 lakóház állt. A községi képviselő-testület 16 tagból tevődött össze, közülük nyolcán a legtöbb adót fizetők közül kerültek be, a többiek választás útján. A testületnek hivatalból tagja volt a bíró (üléseken az elnöki tisztet töltötte be), a törvénybíró, az esküdtek, a körjegyző, a pénztámok, a közgyám és a körorvos. Évente négyszer ültek össze; február, április, szeptember és december hónap első harmadában. Rendkívüli ülést ugyan a bíró és a jegyző felsőbb hatóságok utasítása alapján, valamint a testületi tagok legalább egynegyedének írásbeli kérésére bármikor összehívhattak, de azon csupán az előre meghirdetett ügyekről tárgyalhattak. A képviselő-testület feladatai közé tartozott a szabályrendeletek alkotása, a költségvetés elfogadása, a törzsvagyon kezelése, a község nevében indított perek megkezdéséről vagy lezárásáról határozat meghozása, dönthetett a pótadó kivetéséről és meghatározhatta a közmunkák menetét. A községben letelepülni kívánóknak települési díjat kellett fizetniük, annak mértékét a képviselő-testület azok esetében, akiknek évi állami adója tíz és száz forint között volt, családonként tíz forintban határozta meg. A száz forint feletti adót fizetőknek a dupláját, a tíz forint alatti adózóknak pedig a felét kellett települési díj gyanánt befizetni. A testület felügyeleti jogot gyakorolhatott a község szegényei felett, gondoskodhatott azok ellátásáról. A községi elöljáróság a következő tagokból állt: bíró, körjegyző, törvénybíró, négy esküdt, közgyám, községi és adópénztámok és a körorvos. Az elöljáróságot részben a képviselő-testület, részben a választók, a járási főszolgabíró vagy megbízottja elnöklete alatt összehívott tisztújító gyűlésen választották meg. A választás szótöbbség alapján történt. Az elöljáróság feladata a véleményadásra és a javaslattételre terjedt ki, határozatot csak olyan esetekben hozhatott, ha a törvény vagy egy szabályrendeletjogot biztosított rá. (Községi bírók és jegyzők nevét lásd a Függelék VI-ban.) A bíró és a jegyző együtt voltak hivatottak a közigazgatás minden ágában dönteni, feladatuk volt a törvények, miniszteri rendeletek, szabályrendeletek, valamint a képviselő-testületi határozatok végrehajtása, az állami adók beszedése. Egymás tudta nélkül nem intézkedhettek, mert az fegyelmi vétségnek számított. A községi bíró vagy az általa kirendelt helyettese délelőtt kettő, délután egy órát köteles volt hivatalában eltölteni, lehetőleg posta érkezés és feladás idejében. Együttes felelősségük miatt a községből való távozásuk esetén egymást értesíteni kötelesek voltak. A bíró és a jegyző további feladatai közé tartoztak még a tűzoltósági ügyek, a vadászati törvények betartatása, a községi utak, hidak, dűlők karban tartása, a kártevők elleni védekezés is. A jegyző - a bíróval közös teendőkön felül - intézkedett a 54
