Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kjsapostag története 360, 1890-ben 472, 1900-ban 545, 1910-ben 630 fős népességgel rendelkező községgé vált.3 A lakosságszám növekedésének oka kezdetben a Dunaegyházáról történő betelepülés, a belső népességgyarapodás mellett később is sokan költöztek Kisapostagra, azonban ekkor már inkább más településekről. Erre utal a település felekezeti megoszlása is, 1869-ben 213 evangélikus és mindössze 56 római katolikus élt a helységben. Az evangélikusok dunaegyházai szlovák {„tót”) származású emberek voltak, akiknek a névanyaga arról árulkodik, hogy egy részük ekkorra már elmagyarosodott (például Szabados, Váczi, Vida, Juhász család). A katolikusok és a jelentéktelen számban itt élő más vallásúak (református hét, zsidó négy fő) a korábbi pusztai népesség közül kerültek ki.4 1910-re jelentősen megváltozott Kis- apostag felekezeti megoszlása. Ekkor a 339 evangélikus a népesség alig több mint felét alkotta (53,81 százalék), szemben a korábbi háromnegyeddel. Szembetűnő viszont a katolikusok arányának növekedése, akik az összlakosság 43 százalékát alkották. Ezek az adatok is azt valószínűsítik, hogy a későbbi migráció az utóbbi vallást erősítette. Az etnikai hovatartozásra 1869-ben még nem kérdeztek rá, az 1900-as népszámlálás során az 545 fős összlakosságból 308-an tótnak vallották magukat. Ez a szám nagyjából megegyezik az evangélikus vallásúak részesedésével (324). 1910-ben viszont mindenki magyarnak vallotta magát, ami azért meglepő, mert az 1920. évi népszámlálás során a lakosság közel fele ismét tót nemzetiségűnek mondta magát.5 Egy 1869-ben készített statisztikai felmérésből részletes adatokkal rendelkezünk az újonnan betelepült helység népesedési és gazdálkodási viszonyairól, ebben a Fejér vármegye gabonavidékébe sorolt települést Dunapenteléhez tartozó pusztaként említik. A foglalkozást tekintve gyakorlatilag mindenki a mezőgazdaságból élt, közülük 58-an napszámosok voltak. A településen középület még nem volt, a 69 épület mindegyike magántulajdonban állt, a telepesek részére ekkor még nem épült sem templom, sem iskola.6 A lakosságszám emelkedésével az épületek száma is megnőtt, 1880-ban 125 házbirtokost írtak össze, míg 1910-re a házak száma 167-re emelkedett. (Kisapostag 1880. évi házbirtokosait lásd a Függelék IV-ben.) Az 1880-ban készített kataszteri térképen látható ábrázolás nem szabályos településképet mutat, amit egy 1899-ben keletkezett leírás is megerősít. A dokumentum szerint a házak még ekkor is szállásszerüen, szétszórtan álltak, mint a betelepülés kezdetén.7 A művelési ágakra vonatkozóan 1869-ből nem rendelkezünk kisapostagi adatokkal, ugyanis a pusztát Dunapentelével együtt mérték fel. Annyi azonban elmondható, hogy a terület nagy részét szántóföld tette ki, a határ mindössze nyolc százalékát alkották erdők. Utóbbi csekély mennyisége nem tette lehetővé a fakitermelést.8 48
