Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai továbbá az oklevél Solt széki, Tolna, Arad és Pozsega vármegyei helységeket említ.15 Az adomány címzettje Paksy János Komárom vármegyei főispán, komáromi várkapitány és testvére Lajos, valamint unokaöccse Jób. Az okirat kihangsúlyozza, hogy egy korábbi adomány megerősítéséről, olyan birtokokról van benne szó, amelyek már korábban is tulajdonukban álltak, de a tulajdonjogot igazoló okleveleket elveszítették.16 Az uralkodó az esztergomi káptalant bízta meg a birtokba iktatással, amire 1562-ben került sor. A dokumentumból sajnos nem derül ki, hogy a birtokokat miként osztották meg egymás között. A donáció alapján arra következtethetünk, hogy Kisapostagot a Paksy család már Mohács előtt is birtokolta, azonban a török dúlás következtében a jogbiztosító iratok megsemmisültek. Az adományozott területek nagy része a Duna két partján, gazdaságilag meglehetősen kedvező helyen feküdtek, azonban árnyalja a képet, hogy az összes földbirtok a hódoltsági országrészen terült el. A török hódítás ellenére a magyar nemesség nem mondott le elveszített birtokairól, átmeneti időszaknak tekintette a török magyarországi jelenlétét és remélte jószágai mihamarabbi felszabadítását. A végvári katonaság segítségével a hódoltság egy részéről behajthatták járandóságaikat, ugyanakkor a Magyar Királyság peremterületein a törökök is adóztatták az ott élőket. Ez, a kettős adóztatás komoly megterhelést jelentett a lakosságnak. A Paksy család is csupán ilyenformán juthatott birtokaiból csekély haszonhoz. A Paksy (Paxy) család neve napjainkban talán már kevésbé ismert, azonban a korszak egyik meghatározó főnemesi családjának számított, jelentőségüket az adományozott birtokok nagysága is igazolja. Nemesi előnevük a pakosi, amely Paks település régies nevéből ered. A pakosi Paksy család a Rátold nemzetségből származik, akiknek ősei Kálmán király idejében Itáliából, azon belül a Campania tartománybeli Caserta-ból vándoroltak hazánkba. A 13. században már biztosan a magyar főnemesség közé tartoztak, ugyanis Rátold nembeli Gyula különféle tisztségek között erdélyi vajdaságot és udvarbírói címet töltött be. A század során a nemzetség több ágra szakadt, a Paksyak a IV. Béla király (1235-1270) uralkodása alatt nádori címig jutó Lorándnak a leszármazottai.17 Hogy a Rátold nemzetség mikor kapta meg a névadó települést, Paksot, arra vonatkozóan oklevél hiányában csupán következtethetünk. A Paksy elnevezés 1380-ban fordul elő első ízben: Olivér tárnokmester fia, János asztalnokmester már ezen a néven szerepel. Paksot 1349-ben még királyi birtokként írják le, így az adományozásra valamikor 1349 és 1380 között kerülhetett sor. A család ebben az időben az apostagi jelzőt is használta, ugyanis egy 1381-ben keletkezett dokumentumban Zirinyi Pál panaszkodott a királynál, hogy Apostaghy Olivér fiai, Leusták, János és Ferenc Pedvár és Stupnicza (mindkettő Bosznia) nevű birtokaiból egyes részeket erőszakosan kisajátítottak. Nevezett birtokokat még Olivér cserélte el Zirinyi Györggyel Apostagért cserébe, az uralkodó a birtokcserére vonatkozó okiratok bemutatására kötelezte a feleket.18 Források hiányában ma már 25
