Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kjsapostag évszázadai győzelem után elpusztult a település, a csata után az akindzsik (török könnyűlovas egység) elsődleges feladata az ellenséges területek dúlása, felperzselése, a lakosság megfélemlítése volt. Ha az emberek egy része a Duna mocsárvilágába menekülve túl is élte a csapást, a visszatérést, a tartós visszatelepülést megakadályozták az ismétlődő hadjáratok; 1529-ben, 1541-ben, 1543-ban is erre vonultak a török főerők. A meghódított területeken a törökök a saját közigazgatásukat vezették be, amely nem idomult a korábbi magyar vármegyerendszerhez. Buda várának elfoglalását követően, 1541-ben létrehozták a Budai vilajetet (tartomány), élén a pasa rangban álló beglerbéggel. Ezzel a lépéssel a törökök nyilvánvalóvá tették, hogy a hódoltsági területeket igyekeznek betagozni a birodalom egészébe. A vilajet a magyar megyének megfelelő szandzsákokra oszlott, vezetője a szandzsákbég volt. A legkisebb közigazgatási egység a náhije, amely a magyar járásnak felelt meg. Kisapostagot a Budai szandzsákhoz, azon belül a Budai náhijéhez sorolták be. A török adóösszeírások (defterek) ismertetése előtt néhány mondatban szükséges bemutatni a török földbirtokviszonyok sajátosságait. A Török Birodalomban minden terület a szultán tulajdonát képezte, ezért az európai államokkal ellentétben itt nem alakultak ki örökletes földbirtokok, amelyek egy társadalmi réteg hatalmának alapját szolgálta volna. A szultán közvetlen hatalma alatt maradt birtokokat hász birtoknak nevezték. Ilyen területekből kaptak szolgálati birtokot a magas rangú vezetők (például beglerbég), az ily módon kiosztott föld éves jövedelme meghaladta a százezer akcsét. A meghódított territóriumon egységes jövedelmi kategóriaként alkalmazott háromszáz akcse nagyságú cenzus csaknem hat magyar aranyforintot ért. Az akcse ezüst tartalmú török váltópénz. A 16. században ötven akcse tett ki egy magyar aranyforintot. A hódoltság idején az akcse volt a legkisebb értékű forgalomban lévő török pénznem. Az első török adólajstromokban átlagosan egy ökör ára volt ennyi, s egy szántóvető gazdaság szántóképességét is jelentette. A hivatalnokok és katonai szolgálattal tartozók hűségük jutalmául földbirtokadományban részesülhettek, amelyeknek két fajtája volt: a ziamat az évi húsz- és százezer, míg a timár a húszezer akcse alatti jövedelmű birtokot jelentette. Ezeket a birtokokat meghatározatlan időre adományozták és nem lehetett örökíteni. így biz- tositották a birtokosok további hűségét, tettrekészségét, ugyanakkor a bizonytalan jövő miatt azok általában rablógazdálkodást folytattak. A helységet az adóösszeírások érdekes módon Nagyapastak néven említették. A leírásból egyértelműen kitűnik, hogy az elnevezés Kisapostagra vonatkozik, ugyanis a Duna bal partján fekvő, Pesti nahijébe tartozó Apostagot Apastak formában tüntették fel. A nagy előnév mindenképp a helység korábbi jelentőségére utalhat a túlparti településsel szemben, hiszen elpusztult állapotában is így említették, miközben Apostag több összeírásban is lakott helyként szerepelt,13 s teljesen a hódoltság időszakának végéig nem néptelenedett el. 23
