Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Czetz Balázs: A második világháborútól a tanácsrendszerig
A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚTÓL A TANÁCSRENDSZERIG Az 1949-ben végzett evangélikus lelkészek, Komoly Sámuel Kisapostag első köztük Komoly Sámuel evangélikus lelkésze Az evangélikus egyházközség vagyonáról 1949-es adatok állnak rendelkezésünkre, ekkor a leltár szerint 31 000 forinttal rendelkezett a gyülekezet, amelyből tízezer forintot a templomépítés céljaira különítettek el. A legnagyobb értéket a gyülekezet földjei képviselték 16 000 forint értékben. A gyülekezet erejét mutatja az is, hogy 1947-ben 146 fő fizetett egyházi adót (illetve szerepelt az adót fizetők listáján), 1948-ban 136 fő, míg 1949-ben 145 fő. Az újonnan felszentelt templomban még 1952-ben is minden vasárnap istentiszteletet tartottak. A kisapostagi iskolakápolna már nem volt ilyen kedvező helyzetben, a római katolikus hívők az iskolák államosítása után, már nap mint nap találkoztak az államhatalom egyházellenes megnyilvánulásaival. Minden hónap első és harmadik vasárnapján engedték csak a szentmisét megtartani, annak ellenére, hogy a hívek több alkalommal nyomatékosan kérték a heti misézést. Figyelemre méltó, hogy az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása és a kötelező hittanoktatás megszüntetésének korában Kisapostagon templomot építettek és mind az evangélikus, mind a katolikus hívők kisebb nagyobb korlátozással ugyan, de gyakorolhatták hitüket. Az evangélikus és katolikus hívőkön kívül egy 1949-es összeírás alapján a településen hat fő szombatista (valószínűbb, hogy inkább adventista) és hét fő nazarénus (Jézus Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete) is gyakorolta hitét.43 A település ugyan a templom felépülésével egy közösségépítő szakrális hely- lyel gyarapodott, emellett azonban egyre nehezebb volt megbirkózni a mindennapok megpróbáltatásaival, a növekvő gazdasági problémákkal. Az önálló gazdálkodók számára súlyos terhet jelentett a korszakban kötelező beszolgáltatás. A beszolgáltatási rendszer gyökerei a II. világháborúig nyúlnak vissza, 1940-től a termelőknek a háztartási szükségleteiken felül a teljes gabona-, kukorica-, cukor-, zsír-, burgonyakészletét zárolták, állami célra igénybe vették, és azért hatósági árat fizettek. A háborút követően a kötött gazdálkodást egyre jobban kiteljesítették, és változó indokokkal fenntartották. A korszakban a begyűjtési rendszer vált a mező117
