Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése - Fejér Megyei Levéltár közleményei 32. (Mór-Székesfehérvár, 2005)

- 90 Gesztest és Vitányt is, feladta és felperzselte a török. (Ortelius Pars I. pag. 105 a.)21 Erről Istvánffy (lib. 22.) is a következőket úja: „Hogy a törökök ne osztozzanak a tatai társaik sorsán - hogy elkerüljék a fogságot, vagy a mészárlást - Esztergomba és Budára menekültek. Az elhagyott várakba Salm helyőrséget állított.”

§ III. A törökök újra elfoglalják, majd a mieink ismét visszaveszik

A vár azonban csak rövid ideig maradt a mieink kezén. A fehérvári török helyőrség - hogy földjeit az itt állomásozó keresztények szakadatlan betörése ellen biztossá tegye - addig nem nyugodott, míg a várat a keresztények leverése után uralma alá nem vonta. (Ortelius idézett hely p. 116, 6.)

Ismeretes, hogy a vár már török kézen volt, amikor Salm a császár parancsára 1566-ban Fehérvár ellen vonult. Istvánffy (lib. 33 p. 491, 16.) ugyanis a következőt írja: „Másnap egy magasan fekvő és szép kerek dombon fekvő, Szent Vitalis tiszteletére emelt templomhoz értünk, szemben a török várral, amit a magyarok a csókáról Csókának neveztek.” A mieink legnagyobb kárára a vár 1598-ig a barbárok kezén maradt, akiktől ebben az évben Schwarzenberg és Pálffy hódította el. Istvánffy (lib. 31, p. 732, 1.) erről a következőt írja: „Miután Schwarzenberg és Pálffy a tatai erődöt harc során elfoglalta, és az ösz- szes törököt levágta, rettentő fegyvereik híre olyan gyorsan elterjedt, hogy nyolc nap leforgása alatt kezükre került Gesztes, Vitány, Palota, Tihany, Vázsony és a Bakony mellett fekvő »Arx monedula«, ez Csóka vára. Ortelius is ír arról (Parte I. p. 240, 6.), hogy „a törökök Tata eleste után annyira megijedtek, hogy az összes fent említett helységeket az erős csókakői várral együtt sietve elhagyták”.

§ IV. Harmadszorra is az ellenség kezében, majd Buda bevétele után

visszafoglalják. Azután azonban lepusztul és elhagyják

Miután 1602-ben a mieink elveszítették Fehérvárt, Csóka ismét a barbárok zsarnoksága alá kerül. 1687-ig sínylődött az ellenség kezén, amikor is Isten segítségével elűztük Budáról a törököt, és kihasználva ezt a győzelmet a minden irányba szétküldött csapatok számtalan várat szabadítottak fel; néhányat erőszakkal, néhányat pedig átadott az ellenség, így Csókát is felszabadították.

Ariesaga, Lipótvár parancsnoka, megerősítve a végvárak csapataival Fehérvár szorosabb bekerítése végett fontosnak tartotta elsőként a szomszédos csókái vár elfoglalását, mert az ottani helyőrség folyamatosan nyugtalanította a mieinket, és amikor csak lehetett, a fehérvári törököknek segítséget nyújtott. E célból mindent beszereztek, ami a megszál-