Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Jobbágyokból szabad földművesek (Erdős Ferenc)

Jelentős differenciálódást tapasztalunk a földművelésből élők körében: az egész telekre 48, a háromnegyed telekre 36, a féltelekre 24, a negyedtelekre 12 hold föld jutott. A volt telkes jobbágyok rétegződését a következő adatok bizonyítják: egésztelkes kettő, háromnegyed telkes 14, féltelkes 34, egyne­gyed telkes hét családfő. A 167 birtokkal rendelkező közül 57 család biztosít­hatta megélhetését, 110 család a zsellérek és házas zsellérek rétegét alkotva az uradalom és a módos gazdák biztosította napszámbérekből és idénymunkák­ból tartotta fenn magát. Az egy-két hold mezőgazdasági ingatlannal rendelke­zők között a következő rétegződést figyelhetjük meg: 72 házas zsellér rendel­kezett legelőilletékkel (1200 négyszögöl), belsőséggel (360 négyszögöl), ká­posztáskerttel (60-70 négyszögöl), 11 zsellér nem rendelkezett legelővel, 27 családnak pedig csak szőlőbirtoka volt. Csurgó népességének 77 százaléka élt földművelésből, iparból és kereskedelemből 20 százalék, az értelmiségi, hiva­talnoki réteg (papok, gazdatisztek, orvos, jegyző, lelkész) mindössze három százalékot tett ki. Az 1860-as évek közepén két asztalost, két ácsot, három bognárt, nyolc csiz­madiát, négy kőművest, három kovácsot, három kereskedőt, egy kádárt, nyolc molnárt, egy mészárost, egy péket, három szabót és tíz takácsot írtak össze. Ér­telmiségi, hivatalnoki réteghez tartozott három tanító (katolikus, református, evangélikus), egy lelkész (református), egy orvos (az uradalmi orvos egyben a községben is ellátta a közegészségügyi teendőket) és három gazdatiszt. A termékeny határban egy magyar hold hozama búzából és árpából megha­ladta a tíz pozsonyi mérőt (egy pozsonyi mérő 62,5 liter), zabból a kilenc, ku­koricából a 15 pozsonyi mérőt. Burgonyából a nyolcvan, cukorrépából pedig a száz bécsi mázsát (egy bécsi mázsa 56 kilogramm). Zách József székesfe­hérvári reáliskolai tanár, Fejér megye egyik első statisztikusa kiemelten szól a bor- és káposztatermelésről. Évente 2500-2600 akó „jeles minőségű" bor termett, amely a móri és csókakői borokkal vetekedett. Csurgó fő termeivé­nye a „tartós káposztája, mely csak nagyon mostoha kezelés mellett kezd ro­hadni; e messze vidéken mint jeles ízű ismert káposzta mintegy 25 holdon ter­mesztetik, s évenkint circa 120 ezer fejet ad piacra". Fellendült a baromfitar­tás, amelyet a székesfehérvári hetipiac növekvő kereslete ösztönzött. Több mint tízezer baromfit, 1400 libát, 2800 kacsát tartottak, s a méhkasok száma elérte a 120-at. Nemcsak a gazdálkodásban figyelhetünk meg jelentős válto­zásokat, hanem a közlekedésben is; 1860. június elsején megnyitották a Székesfehérvár-Újszőny közötti vasútvonalat, a csurgói lakosok a bodajki „gőzkocsiállomást" vehették igénybe. A nehézkes és időigényes fuvarozást felváltotta a gyors és olcsó vasúti szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents