Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)
Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)
helység határában lévő erdőből fajárandóság (faizás) gyanánt díjtalanul tűzifát, a móri erdőből épület- és szerszámfát is kaptak. Az italmérés joga kizárólag az esztendő bizonyos szakaszában illette meg a jobbágyközséget. A szőlőművelés a helység határában lévő szőlőhegyen és a betelepített írtványokon folyt, a bormérést a rendelet által Szent György-naptól (április 24.) Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) engedélyezték a község részére. Az év más részében a bormérés a földesurat illette, ugyanakkor „az uraság csapja [mégis] egész éven át folyt". Hasonló részesedést élvezett a jobbágy a pálinkaégetési jogból, de utána illetéket kellett fizetni: „Égetbor, vagy Pálinka égető Fazéktúl - olvasható az urbáriumban -, ha azzal valósággal fog a' Jobbágy élni, fizessen a' földes Urának esztendőnként, két Forintot", ráadásként a kocsmaadó havonta hat forintot tett ki. A többi, úgynevezett királyi haszonvételi jog (vadászat, madarászat, vám- és révszedés, mészárszék- és malomtartás) a földesurat illette. Határában ekkor három malomban őrlettek; kettőért száz-száz forint bérleti díjat fizettek, a harmadik jövedelmének harmada a községet illette. A Fejér vármegyei községi urbáriumok szerint a csákváriak vélhetően a - hozzájuk legközelebb fekvő - Csurgóhoz tartozó Igarpusztán béreltek malmot százötven forintért. Órletőhelyük a környező települések (Gánt, Csákberény, Zámoly) lakóinak sem volt helyben, előbbi kettő tizenöt-húsz kilométerre, utóbbiak Igarpusztára jártak. A jobbágy kötelezettségek az urbárium szerint pénz-, termény- illetve munkaszolgáltatásokból álltak. A pénzbeli juttatás elterjedt formája a füstpénz (azaz földesúri cenzus), amelyet minden telkes jobbágy és házas zsellér köteles volt évente két részletben a földesúrnak fizetni, fejenként egy forintot. A rendelkezés természetbeni ajándékokat is előírt. A jobbágyoknak évente öszszességében kerekítve 222 font kenderfonást, 72 kappant és ugyanennyi csirkét, továbbá 424 tojást valamint 37 icce kifőzött vajat kellett beszolgáltatni. Mi több: „Ezen Adózásokon kívül minden 30 egész hellyes Gazdák egyszer egy Esztendőben egy Borjut, vagy pedig a' hellet egy Forintot 30. Krajczárt fognak Uraságnak adni". Ezeken túl „régi eleiktől vett szokás szerint" a földesúr családjában lezajlott mennyegzőre, „első misének mondására" mindösszesen és alkalmanként 74-74 csirkét és kappant, 444 tojást, 37 icce kifőzött vajat adott a község ajándékul. A legsúlyosabb úrbéri teher, a robot éves kötelezettsége Csurgón 3218 nap marhával végzett (egésztelkes jobbágynál elérhette a hatvan! napot is), vagy kétszer annyi nap kézi szolgálatot (gyalogrobot) tett ki. A töredéktelkesek ingyenmunkája értelemszerűen arányosan kevesebb volt: egy esztendőben a hét házas zsellér fejenként tizennyolc, a négy más házában lakó zsellér tizenkét nap „szerjárást" tartott. Korábban az ingyenmunkát nem rögzítették pontosan; szántáskor, széna- és gabonabetakarításkor nem meghatározott számban, az uraság kívánsága szerint szolgáltak. A munkaszolgáltatás másik formája a
